- Nehogy… mmm… - kezdtem felháborodottan, de a mondatot, sajnos vagy nem sajnos, nem tudtam befejezni köszönhetően Hemsworth ajkainak, amelyek az enyémre tapadtak. Nem mintha annyira ellenemre lett volna ez a csók, de akkor is! Színházban vagyunk az istenért!
- Ha a te anyád tud róla, akkor az enyém is fog és ha ő meg elmondja apámnak, akkor… akkor neked véged. – mondtam zavartan, miközben próbáltam kicsit távolabb húzódni a sráctól. Istenem… tényleg meg fogok én őrülni. Komolyan tönkreteszi az én tökéletes kötélidegeimet. Nem baj, hogy nem is vagyok acélidegzetű, de jól hangzott.
Unottan támaszkodtam a fotelem karfájára és nyomtam el egy hatalmas ásítást. Ez az előadás baromi unalmas, de tényleg. Mikor Nathaniel megszólalt unottan fordítottam felé a tekintetemet. Aztán, mikor rájöttem mire céloz, felháborodottan rúgtam sípcsonton a srácot.
- Nem igaz, hogy nincs jobb dolgod… Hemsworth! – sziszegtem egyre vörösödő fejjel. Nem tudom elhinni, hogy képes ezt csinálni és mondani itt mindenki előtt!
A következő kijelentésére döbbenten kerekedtek el a szemeim. Hogy mit mondott…? Oké, ezt most nem sikerült felfognom. Te jó isten! Ez bolond! Isten bizony ez nem normális!
- Hemsworth, fogd be! Nem foglak megcsókolni! Hallgass már nem hiszem el! – sziszegtem kétségbeesetten,miközben arcom ismét felöltötte a rákvörös színt. Miért kell pont most perverzkednie? Megőrülök. Egyre hangosabban kezdett beszélni, mire utolsó mentsvárként szinte rávetettem magam és csókoltam meg. A hirtelen lendületnek köszönhetően azonban Nathaniel széke felborult, mi pedig gyönyörűen nyúltunk végig a földön. De én legalább puhára estem.
- Nem igaz, hogy egyszer nem vagy képes viselkedni… - morogtam bosszúsan, aztán ahogy belegondoltam a helyzetünkbe kénytelen voltam felkuncogni. Na… ez szánalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése