Sebastian

Tim

Végre éreztem ahogy elmúlik az alkohol hatása és kezdek egyre normálisabb lenni. Közben hallgattam ,ahogy Illa beszél.
- Nate ,igaz? - Kérdeztem és leültem egy nagy fatuskóra ,ölembe húzva a lányt. Bármennyire is félreérthető volt ,csupán barátilag csináltam. De nem is érdekel értse félre ha akarja. Leszarom. - Ha az megnyugtat szerintem azér jól tudsz lelkére beszélni az embereknek. vagyis nekem biztosan. - Mosolyogtam rá ,közben felvettem pár követ és játékosan egy fának dobáltam őket.
- Amúgy is Nate csak sajnáltatja magát. Én például általában nem fejezem azt ki ,hogy mi mennyire fáj. Az ilyen dolgoknál jobb elviccelni az egészet. Valahogy megnyugtatja az embert. De ő ezt nem érti szal szard le nyugodtan. Majd beszélek én a fejével. Mellesleg ilyenkor a másik gyógyír az ,hogy lépjünk túl és fektesssünk meg egy másik tyúkot. Ráteszem a fejem ,hogy Nate rövidesen ezt fogja tenni. - Rátenném hát. Már az is lehet ,hogy épp egy ágyba hentereg.
- Amúgy jól hiszem ,hogy jelenleg nem ajánlatos felmennem a szobámba? - Kérdeztem ,mert háth tudja mit is csinálhat fent Bred. Vagyis biztos ő van fent, mert Nate még nem jött föl a partról. - Ja mindig elfelejtem megkérdezni, emlékeztél rám tavaly mikor félévkor beiratkoztam a suliba? Tudtad ki vagyok?