Vivi

- Hogyne Hemsworth, színtelen volt a nyaram egoista seggfejek nélkül. – fintorogtam. Fujj… idegesítő, agyatlan partyállat. Blee… Csendben hallgattam a szóváltásukat, néhány helyre beszúrtam egy gúnyos horkantást, de amúgy nem igazán szólaltam meg. Maya meg itt szerencsétlenkedett mellettem és irult-pirult ha Hemsworth véletlenül ránézett. Hülye liba. Én ezt nem ismerem. Muszáj lesz felvilágosítanom, mert nem tűröm, hogy összeköttetésbe hozzanak egy naiv ribivel.

- Ez kész! Meghaltam! Ez egy idióta! – fuldoklottam a nevetéstől. Sebastian egy isten. Hemsworth meg egy szerencsétlen. Maya csak döbbenten pislogott mellettem és inkább meg se szólalt.
- Üdv a pokolban angyalom… és ez még csak az évnyitó volt. – húztam gonosz mosolyra ajkaimat, mire a barna hajú lány bizonytalanul méregetni kezdett.
- Anyád azt mondta, hogy ne csinálj botrányt, mert az rosszul fog mutatni az egyetemi jelentkező lapodon. Nincs igazam? – kérdezett vissza.
- Dehogynem. De hol érdekel engem az, hogy ő mit mond? És majd akkor megyek egyetemre ha kedvem tartja nem pedig akkor, amikor őkegyelme akarja. – forgattam meg azúrkék íriszeimet, majd rosszalló unokahúgomat a tömegben hagyva közelebb libegtem a színpadhoz. Rendkívül jót mulattam a helyzeten. Aztán egy nagyon érdekes gondolat futott végig az agyamon. Miért is ne? Megigazítottam a hajamat, majd felvettem a jól nevelt kislány állarcomat és Mr. Hemsworthoz sétáltam.
- Nagyon sajnálom, hogy ismét csalódnia kellett a fiában uram. Fel nem foghatom mekkora csapás lehet ez önnek. A folyamatos kicsapongásai, most ez. És persze nem utolsó sorban, hogy egyre jobban érdeklődik a saját neme iránt… Szörnyű lehet önnek. Pedig az iskola prefektusai mindent megtettem, hogy hatást gyakoroljanak rá. – csóváltam a fejem sajnálkozva, belül viszont könnyeztem a nevetéstől.
- Remélem megbocsájt Mr. Hemsworth. Öröm volt önnel beszélgetni. – küldtem a férfi felé egy együtt érző mosolyt, majd hátraarcot csinálva kisiettem a terem szélére, ahol már ténylegesen sírtam az eddig elfojtott nevetéstől.