Karba font kézzel és összeszőkített szemekkel figyeltem, hogy mit művel Viviana a színpadon azzal a Hemsworth gyerekkel. Nagyon nem tetszett az a zavart mosoly, amit a srác felé küldött. És az sem, hogy valaki más hozzá ért. Nagyon nem. Nem érdekes. Viviana nem olyan… És tud vigyázni magára. Lassan kifújtam a levegőt, majd unottan figyeltem, ahogy a többi modell is felvonul. Aztán már csak arra eszméltem, hogy a földön fekszem, minimum 100 kiló felesleg van rajtam. Miután leszálltak rólam nagy nehezen felálltam és a „támadóimra” pillantottam. Zoe? Felvontam az egyik szemöldököm, majd érdeklődve pillantottam a lányra.
- Azt hiszem mondtam már neked, hogy közveszélyes vagy. – mosolyogtam rá, aztán körülnéztem a teremben.
- Nem tudom te, hogy vagy vele, de nekem már nincs kedvem itt maradni. Esetleg van kedved velem jönni? – húztam ellenállhatatlan mosolyra ajkaimat. Úgyse tud nekem nemet mondani. De miért is csinálom ezt? Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon nem tetszett nekem Viviana tekintete, az előbb a színpadon. Karon ragadtam a törékeny lányt, majd magam után húzva kiléptem a szabad levegőre.
- Mindjárt jobb… - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- Azt hiszem mondtam már neked, hogy közveszélyes vagy. – mosolyogtam rá, aztán körülnéztem a teremben.
- Nem tudom te, hogy vagy vele, de nekem már nincs kedvem itt maradni. Esetleg van kedved velem jönni? – húztam ellenállhatatlan mosolyra ajkaimat. Úgyse tud nekem nemet mondani. De miért is csinálom ezt? Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon nem tetszett nekem Viviana tekintete, az előbb a színpadon. Karon ragadtam a törékeny lányt, majd magam után húzva kiléptem a szabad levegőre.
- Mindjárt jobb… - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése