Reggel van. És én már nyolcórakkor itt ülök ebbe a borzalmas szagú próbateremben. Minek jöttem ilyen korán? Ja igen, mert Niel előtt kellett érkeznem. Bőven előtte érkeztem. Mivel alig voltak itt lányok, mert ezek nem nők... mutáns szörnyek. Szépen magam alá húztam egy kényelmes széket, majd pár zsámolyt pakoltam egymás tetejére és kényelmesen elfeküdtem rajtuk. Nem volt kedvem itt lenni. Miért is csinálom ezt? Mert valami szőke nő felírt a listára. De annyi nyugtat, hogy nem csak én szenvedek, hanem Brendon és Sebastian is.
- Csajócák, hol a magassarkú? Egészen biztos vagyok benne, hogy megérkezik Niel és első problémája, hogy nem fehérneműben vagytok. Gyerünk vetkőzni - mondtam a lányoknak és megeresztettem feléjük egy lehengerlő mosolyt. Igen, voltak akik le is vették a felsőjüket, de annál lejjebb egyik sem akart vetkőzni. Miért nem hallgatnak rám? Jaaa, látom az okot, megérkezett drága főnökasszonyunk.
- Niel, hoztál reggelit, ha már ennyit késtél? - kérdeztem vigyorogva a lányt, de mivel nem láttam semmi féle zacskót vagy csomagot a kezében, amin hatalmas masnik lettek volna, " Nate szerelmemnek" felirattal, kezdtem megijedni. Egy színészi elszontyolodott arcot produkáltam, majd elkezdtem csettingetni nyelvemmel, miközben Viviana felsorolta, a bengáknak, hogy mit keresnek itt.
- Én előre szóltam. Azért, Niel, várhattál volna, amíg levetkőznek. Hallgattak rám, már a felsőjüket néhányan le is vették. Kárpótolhatnál Niel - mondtam vigyorogva, majd el kezdtem dobolni a lábbammal. Halálra fogom unni az életemet.
Egy szónélkül vettem el egy könyvet, de én nem álltam be a sorba. Nehogy Niel örüljön. Első dolgom volt, hogy megnézzem hány lapos. Csak 120, ez nem lesz elég egésznapra. De egy ideig el leszek.
Elkezdtem kitépkedni a lapokat, majd bemértem Viviana fejét és elkezdtem dobálni a lányt.
- Teli találat. Most nyisd ki a szád, elég nagy, hogy beledobáljam a papírt. Köszönöm - kacsintottam Vivianara, majd egy újabb galacsint hajítottam felé.
- Csajócák, hol a magassarkú? Egészen biztos vagyok benne, hogy megérkezik Niel és első problémája, hogy nem fehérneműben vagytok. Gyerünk vetkőzni - mondtam a lányoknak és megeresztettem feléjük egy lehengerlő mosolyt. Igen, voltak akik le is vették a felsőjüket, de annál lejjebb egyik sem akart vetkőzni. Miért nem hallgatnak rám? Jaaa, látom az okot, megérkezett drága főnökasszonyunk.
- Niel, hoztál reggelit, ha már ennyit késtél? - kérdeztem vigyorogva a lányt, de mivel nem láttam semmi féle zacskót vagy csomagot a kezében, amin hatalmas masnik lettek volna, " Nate szerelmemnek" felirattal, kezdtem megijedni. Egy színészi elszontyolodott arcot produkáltam, majd elkezdtem csettingetni nyelvemmel, miközben Viviana felsorolta, a bengáknak, hogy mit keresnek itt.
- Én előre szóltam. Azért, Niel, várhattál volna, amíg levetkőznek. Hallgattak rám, már a felsőjüket néhányan le is vették. Kárpótolhatnál Niel - mondtam vigyorogva, majd el kezdtem dobolni a lábbammal. Halálra fogom unni az életemet.
Egy szónélkül vettem el egy könyvet, de én nem álltam be a sorba. Nehogy Niel örüljön. Első dolgom volt, hogy megnézzem hány lapos. Csak 120, ez nem lesz elég egésznapra. De egy ideig el leszek.
Elkezdtem kitépkedni a lapokat, majd bemértem Viviana fejét és elkezdtem dobálni a lányt.
- Teli találat. Most nyisd ki a szád, elég nagy, hogy beledobáljam a papírt. Köszönöm - kacsintottam Vivianara, majd egy újabb galacsint hajítottam felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése