- És nem is szeretnéd tudni, hogy milyenek a szokásaim? - búgtam kéjes hangon a fülébe, ugyanis egyre közelebb hajoltam hozzá, majd elhúztam barna hajzuhatagát és egy apró puszit leheltem nyakára. Éreztem, ahogy a lány egész teste összrándul, egyetlen érintésemtől. Élveztem, hogy uralkodhatok az egész testén és irányítani tudom az érzékeit. De ez így van rendjén. Kell nekem... mondjuk pár éjszakára, csak először szépen magamba bolondítom. Honnan tudná, hogy csak kihasználom? Túl jó színész vagyok. Az a veszélyes pedig ugysem fenyeget, hogy én valaha is szerelmes legyek Nielbe. Én már szerelmes vagyok ő csak egy átmeneti játékszer. De azért nem lesz baj, ha magam mellett tartom, mert ami az enyém, azzal más nem játszhat. Csak én. Teljesen egyértelmű. Forró leheletem bőrét perzselte, de még hagytam, hogy a lány légzése még gyorsabb legyen. Ki tudja, mikor lesz alkalmam megint összeszedni pont Nielt.
- Szóval, most nem kellene innod. És ha gondolod, bekamerázom csak neked a szobát, hogy utána újra és újra megnézhesd hogyan gyűrtük össze a selyem ágyneműt, csak te meg én. Annyiszor élhetnéd át, ahányszor csak akarod - suttogtam érzékien fülébe, de még mielőtt hátra fordulhatott volna, gonoszul elvigyorodtam, amit természetesen ő nem vehetett észre, és a kabátot magamra kapva, újra a színpadra sétáltam, hogy meghajoljak a közönség előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése