- Nagyon remek - néztem bizonytalanul a legújabb csapdánkra. - Ez biztos, hogy elfogja bírni Farrelt? Nem akarom, hogy túl gyorsan a földre érjen - mondtam gonoszan Sebastiannak. - Szerintem ki kéne próbálnunk - veregettem hátba Sebastiant, majd lábára kötöttem egy hurkot és nagy nehezen felhúztam.
- Mit szólnál, ha most ott is hagynálak? - kérdeztem fontolgatva a dolgokat, de aztán inkább meggondoltam magam. - Farrelt szívesebben látnám fejjel lefelé lógva - gondolkodtam el hangosan, majd lengedtem a kötelet, Sebastian pedig a földön landolt.
- Na, vigyázz erre a tákolmányra és nehogy felkösd magad. Én megkeresem kedves Farrel cimboránkat - kiabáltam vissza Timnek, majd elemlámpával a keemben indultam meg Farrel után, aki nem lehetett messze. Pár perc múlva már rá is akaadtam rendőr barátunkra.
- Farrel - szólítottam meg a férfit, majd a kezemben tartott kődarabbal olyan gyorsan dobtam fejbe, hogy még gondolkodni sem volt ideje, hogy ki is ő. Szerencsétlen idióta, ilyet hogy vehettek fel a rendőr képzők bármelyikébe is?
Ahogy Christian elterült a földön megfogtam a karjánál és vissszavonszoltam Timhez.
- Hogy lehet ez ennyire nehéz? - kérdzetem haveromat, majd rátettem Farrel lábára a kötélből készült hurkot. - Hol tartja a fegyverét? Nincs kedvem meglőtt lábbal visszasántikálni. Meg is van - mondtam Timnek, majd saját zsebembe csúsztattam Farrel fegyverét.
- Tessék húzd meg - adtam Tim kezébe a kötelet, majd egy fának dőlve figyeltem, ahogy felébred Christian.
- Farrel, milyen onnan a kilátás? - kérdeztem gonoszan vigyorogva és összedörzsöltem tenyereimet. - Ne keresd, nálam van - mutattam fel pisztolyát, majd visszaejtettem nadrágzsebembe.
- Mit szólnál, ha most ott is hagynálak? - kérdeztem fontolgatva a dolgokat, de aztán inkább meggondoltam magam. - Farrelt szívesebben látnám fejjel lefelé lógva - gondolkodtam el hangosan, majd lengedtem a kötelet, Sebastian pedig a földön landolt.
- Na, vigyázz erre a tákolmányra és nehogy felkösd magad. Én megkeresem kedves Farrel cimboránkat - kiabáltam vissza Timnek, majd elemlámpával a keemben indultam meg Farrel után, aki nem lehetett messze. Pár perc múlva már rá is akaadtam rendőr barátunkra.
- Farrel - szólítottam meg a férfit, majd a kezemben tartott kődarabbal olyan gyorsan dobtam fejbe, hogy még gondolkodni sem volt ideje, hogy ki is ő. Szerencsétlen idióta, ilyet hogy vehettek fel a rendőr képzők bármelyikébe is?
Ahogy Christian elterült a földön megfogtam a karjánál és vissszavonszoltam Timhez.
- Hogy lehet ez ennyire nehéz? - kérdzetem haveromat, majd rátettem Farrel lábára a kötélből készült hurkot. - Hol tartja a fegyverét? Nincs kedvem meglőtt lábbal visszasántikálni. Meg is van - mondtam Timnek, majd saját zsebembe csúsztattam Farrel fegyverét.
- Tessék húzd meg - adtam Tim kezébe a kötelet, majd egy fának dőlve figyeltem, ahogy felébred Christian.
- Farrel, milyen onnan a kilátás? - kérdeztem gonoszan vigyorogva és összedörzsöltem tenyereimet. - Ne keresd, nálam van - mutattam fel pisztolyát, majd visszaejtettem nadrágzsebembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése