Seb, Mess és John
- Azonnal eressz el. - Üvöltöttem.
- Amint mondtam még egy rossz szó és tényleg mész abba az iskolába. - Vágta rá a hóülye nagybátyám. Komolyan mondom bűn ennyire utálni egy embert mint ahogy én utálom őt.
- Mondtam már ,hogy nem vagy az apám. - Vágtam hozzá. Miért kell mindent rám erültetnie. Elegem van Belőle.
- Akkor nyugodtan képzeld azt ,mert most fel fogsz menni a színpadra és mosolyogva. - Hú ,hogy én mennyire utálom. Komolyan mondom gyűlölöm.
- Befejeznétek végre? Mert mindenki minket néz és szerintem ,nem éppen ez az iskola nagy reklámja. - Fordúlt hátra Massie aki épp előttünk sétált. De még mindig nem értem minek kell Johnnak húznia ,tudok én menni. Azért lehet igaza van és direkt a másik irányba mennék.
- Helló Zoe! - Köszöntötte mézesmázosan a lányt a hülye igazgatónk, majd az ismeretlenekhez fordult. Istenem ,hogy ez milyen kétszínű. - Jonathan Block! - Nyújtotta nekik a kezét.
- Üdv! - Én csak ennyit nyögtem ki ,de végig gyilkos pillantással fürkésztem mindenkit. Furcsa ,hogy mindenki más eldöntheti ,hogy akar e modellkedni. Csak én nem. Tényleg hol van Massie? Jajj megjött.
- Zoe! Massie Block! - Tisztára mint az apja. Ugyan olyan kioktató és elviselhetetlen.
- Na én hazamentem. - Vágtam oda.
- Zoe kedves, megtennéd ,hogy hátra viszed az unokaöcsémet a többiekhez. - Hát igen ,csoda folytán Zoe és a nagybátyám tökéletesen egyetértettek abban a dologban ,hogy egy patkány vagyok. De hát ők még patkányabbak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése