Sebastian

Tim

Komolyan csak vedeltem a piát, közbe dumálgattam egy két csajjal ,de semmi több. Komolyan ma unalmasnak tartottam lefektetni a kis oktalan lotyókat. Elvégre mire jó ,ha minden nap ugyan azt csinálom? Úgysem versenyezhet velem senki. Akkor meg miről is beszélünk? Na ott tartottam ,hogy csak ültem a pultnál és ittam és ittam és ittam és ittam. jó sokat, rengeteget. De alig hatott valamit. Hát igen azok közé az emberek közé tartoztam akiken nem hat a pia. Csak rengeteg, de az se sokat ,mert nem érzem magam kábának és a gondjaim se lesznek hamuvá. Sőt szófosásom van és mindent hajlandó vagyok elmondani, de alig kómásan. Hát igen ilyenkor jó a drog, de azt is elszedték ,valahogy kéne beszereznem. De hogy?

- Na jó ne sajnáltasd már magad, semmire se mész vele. Pattanj fel at keressük meg a többieket. - Tettem kezem Amira vállára. Mi az ,hogy kit keresek? Hát hülye ez? Hát őt, ki mást.
- Na gyere már. - Húztam oda a többiekhez. Hülye ez a csaj mondom én.

- Jé még ti is éltek? Habár látom nem igazán. Én benne vagyok a játékban. - Ültem le az egyik szabad székre. Te mennyit ittál? - Kérdeztem húgomat aki kb úgy nézett mint aki azt se tudja hol van és minek. De azért szokásoshoz méltóan csak mondta ,habár hangján hallani lehetett ,hogy kissé betépett.
- Nem sokat. - Ennyire volt csak képes hozzám fordulni aztán magyarázott tovább a többieknek. Jól van akkor ezzel se beszélek.
- Szomjas vagyok és a szokásosat kérem. - Fordultam Mirához aki csak úgy nézett mint aki benéz, na jól van, helyen vagyunk....