Vivi&Darren

Viv

Egész úton azon gondolkodtam, hogy hogyan és miképp beszélhetnék Darrennel. De… egyszerűen nem volt bátorságom hozzá. Hülyeséget csináltam, tudom. Teljes képtelenséget feltételeztem róla. Nekem kéne elnézést kérni. De gyűlölök. És nem is szoktam. Akinek nem tetszik a néha kiséé nyers modorom, hát ez van. De Darren már. Őt nem akarom elveszíteni egy ilyen piti kis baromság miatt. Borzalom. Ha viszont nem békülünk ki… elég nyomasztó lesz ez a vakáció.
A szememet dörzsölgetve szálltam le a repülőről. Szóval Amerika… 9 évesen jártam itt először és utoljára. Kicsit megijedtem a sok nyüzsgéstől. Na meg elvesztem. Az szép volt ám. Előkotortam a táskámból egy üveg vizet. Épp beleittam, mikor meghallottam Hemsworth hangját. Rövid úton az aszfalton az aszfalton landolt az amit a számba vettem.
- inkább kihagynám, ha nem gond. – sziszegtem ingerülten. És az sem segített a helyzeten, hogy Darren épp akkor húzott el mellettem, de ismét csak egy megvető horkantásra méltatott, aztán előre sietett. Kétségbeesetten bámultam utána. A divatbemutatós eset után próbáltam minél jobban elkerülni Hemsworthot. Bár ez elég nehéz volt tekintve, hogy egy osztályba járunk és még a baráti körünk is egyezik. Ekkor ért oda mellém Sebastian.
- Szia. Megnyugodhatsz, valószínűleg most egyedül leszek. – sóhajtottam fel fájdalmasan, miközben az elöl haladó srác izmos hátát figyeltem, aki mellé most szegődött oda Zoe. Ennyire jóban vannak a naptejes incidens óta?

Darren

Egész úton morcosan ültem a repülőn és próbáltam elterelni a gondolataimat a fekete hajó nőszemélyről és a reggeli veszekedésről. Na, erre most pont nem volt szükségem. Miért kell neki féltékenykednie? Az egy dolog, hogy van oka, de ez még nem hatalmazza fel arra, hogy kérdőre vonjon és hisztizzen nekem. Chh…

Képtelen voltam elfojtani egy undorodó horkantást, mikor meghallottam a Hemsworth gyerek Vivianahoz intézett szavait. Naná, és még ő a féltékeny.
- Neked is jó reggelt. – morogtam rosszkedvűen, mikor Zoe lépett mellé. A feltételezésére megforgattam a szemeimet, majd nyugodtan válaszoltam.
- Nem vagyok hülye. Eszem ágában sem volt bármit is mondani neki. De amint látod ő a nélkül is féltékenykedni és hisztizni kezdett. Én viszont gyűlölöm, ha kérdőre vonnak. Egyébként meg ne érezd kínosan magad a történtek miatt. A én hibám volt. Már ha ezt hibának lehet nevezni. – megengedtem magamnak egy piszkos félmosolyt a mondandóm végén.