Vivi

Majd meg pukkadtam az elfojtott nevetéstől. Hemsworth bizonytalankodik… ez nekem új. De milyen aranyo… Elég volt Viviana! Most fejezted be!
Már akkor enyhe pír futotta el az arcomat, mikor célzást tett „arra” az éjszakára. Amiből természetesen egyetlen részletre sem emlékszem. Kár érte… Na, igen, itt pofoztam fel magam gondolatban. Ott tartottam, hogy semmire nem emlékszem abból az éjszakából.
- Nem szükséges. – sipítottam minimum három oktávval magasabb hangon. Nagyokat kellett nyelnem, ahogy pillantásom Hemsworth tökéletesen kidolgozott hasizmairól csókolnivaló ajkaira vándorolt. Valaki üssön le, könyörgöm! Esküszöm, elmegyek egy pchihológushoz. Nem normális, amit művelek. Rákvörös fejjel próbáltam összeszedni magam és elkerülni, hogy pillantásom hosszabb ideig állapodjon meg Nathaniel egyes részein. Ez szörnyű. Hol van ilyenkor Darren? Ő legalább el tudná terelni a figyelmemet… azt hiszem… nem tudom… remélem… nem vagyok benne biztos. Szeretek Darrennel lenni persze, de néha úgy érzem, hogy valami hiányzik… de mi? Erre rá kell jönnöm. Felkaptam a vizet a sminkasztalról, majd zavartan belekortyoltam. Aztán félre is nyeltem, hála Hemsworthnak.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. – csipogtam ártatlanul, miközben minden erőmmel próbáltam elfordítani a tekintetemet Hemsworth ajkairól. Mivel ez nem igazán sikerült lehunytam a szemeimet, hátha az segít lenyugodni.
- Mivel nekem halvány fogalmam sincs semmiről, ami akkor este történt, így én sem tudhatok a te kis szokásaidról.