Viviana

- Anya, nem! Nem, nem, nem, és NEM! Nem fogok… - kezdtem felháborodottan.
- Nem érdekel Viviana. Szükség van a segítségedre tudtommal és egyébként meg tisztában vagy a divatbemutatók menetével. – jött a ellentmondást nem tűrő válasz a vonal másik végéből.
- Jó, de…
- Nincs, semmi de. Meg fogok tudni, ha nem vettél részt és hidd el, rosszul jársz. – aztán kinyomta én meg felháborodottan tátogtam. Ilyen nincs. De komolyan. Mi a büdös francért kell nekem egy rohadék divatbemutatóra mennem? 16 év alatt arra nem sikerült rávennie, hogy kifutóra álljak, hál istennek, bár ebben apámnak is van egy kis szerepe. Alig várta, hogy valamiben ellenkezhessen anyámmal. Néha már röhöghetnékem van azon, hogy mit művelnek. Úgy csinálnak, mint akik utálják egymást, közben meg nem is. Apám múltkor csak azért nősült, hogy felidegesítse anyámat. Egyáltalán nem úgy viselkednek, mint a felnőttek. Szóóóval, elvileg le kéne mennem és segíteni Zoenak kritizálni meg igazgatni a buta libákat, akik képesek jelentkezni egy olyan rendezvényre ami véleményem szerint tökéletesen romba dönti az ember szociális életét. Ez menni fog. Remélem sikerül eltipornom néhány ribanc önbecsülését. Na, nem mintha túl sok lehetne nekik, ha önként beneveznek erre az izére.
- Maya, elmentem. – mondtam fintorogva, miközben felkaptam az oldaltáskámat az ágyról.
- Hova?
- A divatbemutatóra.
- Te is benevezel?
- Minek nézel te engem?! – horkantam fel csöppet sem nőiesen, majd bevágtam magam mögött az ajtót.

Ahogy leértem a helyszínre azúrkék tekintetemet végigfuttattam a félig kész díszleteken és az ott várakozókon. Undorodva elfintorodtam, majd táskámat a bedobva a színfalak mögötti egyik székre felmásztam a színpadra. Kifújtam a szemembe lógó hajtincset, majd oda sétáltam a színpad végén álldogáló lányhoz. Azt hiszem Zoe szobatársa és ő is csinál valamit.
- Hello… ööö, Emma! Sikerült kiválogatni az elfogadható külsejű ribiket? Csodás. Ezt elvinném egy pillanatra, ha nem gond. És, szólnál Zoenak, hogy itt vagyok? Kösz. – vigyorogtam rá, miközben kikaptam a kezéből a listát és végigfutottam. Tehát, először is osszuk csoportokra a lányokat. Mondjuk A, B és C. Aztán fel kéne készíteni őket. Zoenak menni fog, nekem is muszáj lesz, de kell még valaki. Na meg azt hiszem, valahova be kell gyömöszölni azt a két gyökeret is. Nagyot sóhajtottam, majd a színpad elejére sétáltam. A terem elcsendesült és mindenki felém fordult. Persze volt néhány „ Mi a fenét keres itt Niel?” című megjegyzés, de annyira nem érdekelt.
- Nos, emberek: Csoportokra fogunk osztani titeket és így felkészíteni, mivel egyszerre túl sokan lennétek Zoenak. Legyetek türelemmel és pár perc múlva azt is megtudjátok, hogy melyik csoportba kerültetek. – mondtam. Aztán visszasétáltam a színfalak mögé. Nagyon reméltem, hogy Zoe hamar előkerül, mert nincs humorom egyedül beosztogatni ezt a rakat hisztis libát. Nem tudom elhinni, hogy az anyám képes volt ezt csinálni velem.