Tenyerembe temetve az arcomat ültem a széken eleresztve a fülem mellett Hemsworth megjegyzéseit. De amikor elkezdte utasítgatni a libákat kipillantottam ujjaim közül. Ez beteg. Ingerülten álltam fel, majd lecsaptam az asztalra a füzetet és a tollat.
- Fogd be Hemsworth! – mordultam ellenségesen a srácra. Hogy lehet valaki ennyire… ennyire… ennyire, de ennyire irritáló?! Egyszer én fogok agyvérzést kapni miatta az biztos.
- Azonnal öltözzetek fel! Erre semmi szükség. – kiabáltam a lányokra, akik bizonytalanul pillantottak rám, majd lassan elkezdték felszedni a földre hajított ruháikat. Jézusom…
- Mégis mi az istenért hallgattok rá?! Lehet, hogy csinos pofija van, de egy érzéketlen, bunkó, öntelt, szarházi szemétláda. – sziszegtem miközben a kezemben tartott tollal kíméletlenül bökdöstem a vagy egy fejjel magasabb Hemsworth mellkasát. Hátat fordítottam neki, majd a halántékomat masszírozva sétáltam távolabb a sráctól.
- 20 perc szünet. – mondtam a türelmetlenül toporgó libáknak. Megcsörrent a telefonom. De jó.
- Hallo.
- Hogy haladsz?
- Sehogy. A „modellek” borzalmasak és van a csoportban egy felettébb irritáló és nem ide való személy, aki azon van, hogy elvonja a többiek figyelmét arról, amit tenni kéne.
- Küld el.
- Nem lehet.
- Akkor meg amortizáld le vagy tudom is én, de nem akarom, hogy bármi probléma is legyen a bemutatón.
- Anya, még mindig Zoe a szervező.
- Az a lényeg, hogy nem fűződhet semmi féle katasztrófa a te nevedhez, ez által pedig az enyémhez. Megértetted Viviana?
- Meg. – morogtam felháborodottan, majd kinyomtam a telefont és az asztalra hajítottam. Csodás. El akarok húzni innen, de nagyon gyorsan. Nem nekem való ez a divatszakma. Utálom csinálni, de persze anyám ezt is a nyakamba varrja, csak hogy neki jó legyen és méghozzá elvárja, hogy tökéletese teljesítsek. Hát kössz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése