Viviana&Darren

Darren

Förtelmes bűzre és fülsüketítő ordibálásra ébredtem. Mi van már? Az ember már egy isten háta mögötti lakatlan szigeten se alhat normálisan. Álmosan pislogva ültem fel és tenyereltem bele valami undorító, ragacsos trutymóba. Szóval ennek van ilyen ocsmány szaga. De jó. Undorodva elhúztam a számat, majd szó nélkül indultam el a part felé, hogy lemossam magamról ezt a valamit. Majd ők lerendezik az unatkozókat, akik voltak kedvesek nyakon önteni minket egy adag szarral. Komolytalanok. De engem igazán kihagyhattak volna belőle. Olyan két napja vagyunk itt és a szokásosnál is kevesebbet beszéltem. Inkább csak ültem az egyik hatalmas fa árnyékában és vagy egy könyvet olvastam azon kevesek közül, amik megmaradtak, vagy csak bámultam ki a fejemből és az élet nagy kérdésein elmélkedtem. Tehát összefoglalva, piszkosul unatkoztam. Őszintén szólva különösebb képen nem tud izgatni, hogy a többiek mit csinálnak. Néha nagy ritkán a depressziós hangulatban lévő stewardest próbálom megnyugtatni, de ez nem mindig válik be. De, ha úgy vesszük ezek közül még ő a legépelméjűbb és komolyabb. Tegnap kést döfködtek egymás lábába… Mi lesz  következő? Kannibálosat játszanak? Csodás.

Viviana

Mi ez az ocsmány, gyomorforgató bűz, ami nagyon közelről jön? És miért őrjöng mindenki? Szóval fel kéne kelnem, hogy megnézzem mi? Mivel gondolom senki se lesz olyan drága, hogy ide tolja a pofikáját, és míg én próbálok visszaaludni, elmagyarázza nekem a dolgokat. Biztos, hogy nem. Kelletlenül felültem és megkíséreltem kidörzsölni a szememből az álmot, aminek az lett a következménye, hogy a trutyit, amit befedte a mancsomat sikeresen átkentem az arcomra. Jajj, de jó. Ki volt ez a rengeteg intelligencia hányadossal rendelkező, aki ezt csinálta? A hangokból ítélve az én pihentagyú Sebastian barátocskám és a gyengeelméjű rokona. De jó, ahogy látom, épp agyonverik őket. Akkor nem kellek én oda. De azért ezt az izét mégis lemosom magamról, mert bűzleni nem szándékozom.  Lassan elbaktattam a vízig, ahol lemostam magamról a trutyit, aztán visszasétáltam a többiekhez.

 - Azért megölni nem kéne. – mosolyogtam. Pillantásom a parton MEGINT egyedül ücsörgő Darrenre tévedt. Nagyot sóhajtottam és inkább elfordultam. Nem akartam őt ilyennek látni… Ilyen, ilyen elveszettnek?

 - Na, jó. Tényleg hagyjátok abba és inkább keressünk valami kaját.