Zoe
- Brendon, ha leejtessz, esküszöm te fogsz magassarkúban tipegni azon a kifutón - kacagtam fel, majd hagytam, hogy Brendon letegyen a színpad mögött, ahol a lányok sorakoztak. Hát, nem mondom, voltak jó páran. Brendon élt is a lehetőségeivel.
- Előtte azért megkérdezhetnéd őket. Nem félsz, hogy bezsebelsz néhány hatalmas pofont? - vigyorogtam gonoszan a srácra, majd én is elsétáltam a lányok között és a számukat felírtam a papíromra, akiket jónak vagy tűrhetőnek tartottam. Nagyon jó, haladunk. Mennyien fognak ma sírva haza menni, na nem baj, ez is a showbiznisszel jár. Ahogy megfordultam, azt vettem észre, hogy Brendon engem taperol.
- Héééé, erről nem volt szó. Vedd le rólam a kezedet. Én nem mászok fel a színpadra, még akkor sem, ha láthatóan én vagyok itt az egyetlen, aki tudja, hogy kell magassarkúban tisztességesen és természetesen sétálni - húztam ki magam büszkén, de aztán csak lemondóan csóváltam meg fejemet. Perverz kijelentésére szám elnyílt a csodálkozástól, és meghökkenve néztem fel Brendonra.
- Nekem legalább dudorodik, de neked nem igazán. Hol hagytad a kis szerszámodat? Nem említetted, hogy felcsatolható és a zoknidban hordod - köptem gúnyosan, majd a választott lányoktól kértem nevet és őket is felírtam a többiek közé.
- Emma, marad - mondtam gyorsan és határozottan, mielőtt még az elalélt lány válaszolhatott volna Brendon kérdésére. Hét pecsétes nyílttitok volt, hogy drága szobatársam, fülig szerelmes Brendon Darwinba. De én nem akarom, hogy ez a vadbarom összetörje.
- Induljunk - húztam Brendont át a tömegen a bárpult felé, de ekkor megpillantottam a dühtől tajtékzó Nate-et, aki éppen Amarilla kezeit szorongatta és kipirosodott arccal, teli torokból üvöltött a lányra, akinek könnycseppek csúsztak végig megrémült arcán. Nem teheti meg... Nate hirtelen haragú volt, és nem tűrte, ha bántották, vagy tönkre tették azt ami az övé volt. Amarilla pedig széttörte a deszkáját.
- Később fagyizunk és megtárgyaljuk, melyik lányt kell tanítványodnak fogadnod - hadartam Brendonnak, majd rohanni kezdtem Nate és Illa felé. Időben értem oda, de rossz helyre álltam. Mikor Nate a kezét emelte, ellöktem Amarillát, viszont én nem tudtam elugrani és Nate keze az arcomon csattant. Nem tudta senki, de nem az első alkalom volt, hogy megütött. Miért nem mondtam el soha senkinek? Mert annyira bolond voltam, hogy szerelmes voltam belé. De azt nem engedhettem, hogy Amarillát valaha is megüsse. Nem tett semmit. Fájdalmasan csillogó tekintemet félősen emeltem fel a srácra, aki teljesen ledöbbent. Mégsem kért volna bocsánatot...
- Előtte azért megkérdezhetnéd őket. Nem félsz, hogy bezsebelsz néhány hatalmas pofont? - vigyorogtam gonoszan a srácra, majd én is elsétáltam a lányok között és a számukat felírtam a papíromra, akiket jónak vagy tűrhetőnek tartottam. Nagyon jó, haladunk. Mennyien fognak ma sírva haza menni, na nem baj, ez is a showbiznisszel jár. Ahogy megfordultam, azt vettem észre, hogy Brendon engem taperol.
- Héééé, erről nem volt szó. Vedd le rólam a kezedet. Én nem mászok fel a színpadra, még akkor sem, ha láthatóan én vagyok itt az egyetlen, aki tudja, hogy kell magassarkúban tisztességesen és természetesen sétálni - húztam ki magam büszkén, de aztán csak lemondóan csóváltam meg fejemet. Perverz kijelentésére szám elnyílt a csodálkozástól, és meghökkenve néztem fel Brendonra.
- Nekem legalább dudorodik, de neked nem igazán. Hol hagytad a kis szerszámodat? Nem említetted, hogy felcsatolható és a zoknidban hordod - köptem gúnyosan, majd a választott lányoktól kértem nevet és őket is felírtam a többiek közé.
- Emma, marad - mondtam gyorsan és határozottan, mielőtt még az elalélt lány válaszolhatott volna Brendon kérdésére. Hét pecsétes nyílttitok volt, hogy drága szobatársam, fülig szerelmes Brendon Darwinba. De én nem akarom, hogy ez a vadbarom összetörje.
- Induljunk - húztam Brendont át a tömegen a bárpult felé, de ekkor megpillantottam a dühtől tajtékzó Nate-et, aki éppen Amarilla kezeit szorongatta és kipirosodott arccal, teli torokból üvöltött a lányra, akinek könnycseppek csúsztak végig megrémült arcán. Nem teheti meg... Nate hirtelen haragú volt, és nem tűrte, ha bántották, vagy tönkre tették azt ami az övé volt. Amarilla pedig széttörte a deszkáját.
- Később fagyizunk és megtárgyaljuk, melyik lányt kell tanítványodnak fogadnod - hadartam Brendonnak, majd rohanni kezdtem Nate és Illa felé. Időben értem oda, de rossz helyre álltam. Mikor Nate a kezét emelte, ellöktem Amarillát, viszont én nem tudtam elugrani és Nate keze az arcomon csattant. Nem tudta senki, de nem az első alkalom volt, hogy megütött. Miért nem mondtam el soha senkinek? Mert annyira bolond voltam, hogy szerelmes voltam belé. De azt nem engedhettem, hogy Amarillát valaha is megüsse. Nem tett semmit. Fájdalmasan csillogó tekintemet félősen emeltem fel a srácra, aki teljesen ledöbbent. Mégsem kért volna bocsánatot...
Nathaniel
- Miért kell mindig ellenkezned? Nézd meg mit műveltél? - szétvetett a düh. Ez a kis kurva azt hiszi, hogy bármit megtehet. Hát nem, velem senki nem szórakozhat büntetlenül. Nem fogja megúszni, hogy a kedvenc szörfdeszkámat széttörte. De én nézzem el neki, hogy a barátaimmal együtt sittre juttatott minket, mert unalmában videót gyártott. Hát, nem!
- Tudod mit tettél? Nem, fogalmad sincs Amarilla. Egy felbecsülhetetlen értékű tárgyat tettél tönkre! Tudod te, hogy mennyi versenyt nyertem meg ezen a deszkán? Tudtad, hogy ez volt az első deszkám? Dehogy tudtad. Te csak megint szembeszegültél velem és azt tetted, amit nem kellett volna. Pedig nem sokat kértem tőled - üvöltöttem teljesen hangerővele a lánnyal, majd lendítettem kezem, hogy levezessem a bennem tomboló feszültséget, de észre sem vettem, hogy nem sokára egy szőke hajú lány állt karjaim között, akinek arca már a könnyektől és a piros folttól volt megviselt. Te jó ég, mit tettem. Nem szabadott volna. Senkit nem kellene megütnöm.
De mit tegyek, ha ilyenkor egyszerűen felrobban az agyam és nem tudok parancsolni tetteimnek?!
- Zoe, nem akartam - tátogtam a lánynak, aki most is ott sírt karjaim között, mint már oly sokszor. Hiába szerettem rettentően a lányt, nem egyszer ütöttem már meg. És most azért kapott, mert egy szerencsétlen voltam.
- Megint megtetted - sírta, majd kiszabadult karjaim közül és letérdelt Amarillához. Akkor is vérig voltam sértve, és valamilyen belsőhang rábeszélt, hogy mégis jól tettem, amit. Zoe is megérdemelte. Hiszen megcsalt... Amarilla is megérdemelné... de most már nem üthetem meg. Ökleimet összeszorítottam, majd közelebb mentem a két lányhoz, de Amarilla jól láthatóan hátrálni kezdett.
- Amarilla, ki fogod fizetni - köptem undorodva a lánynak.
- Nathaniel, indulj és keresd meg Brendont és Emmát, nem akarlak ma mégegyszer Amarilla közelében meglátni - szólt rám ridegen Zoe, de nem mozdultam meg. Lábaim a homokba gyökereztek és csak az volt a fejemben, hogy meg kell bosszulnom a deszkámat. Amarillán.
- Mire készülsz Nate? Mit akarsz még? Megütsz mégegyszer? Vagy most Illát? Hát nem, nem fogod megtenni. Takarodj a színpadhoz... - sziszegte Zoe, majd védelmezően ölelte magához Illát én meg hatalmasat rúgva a deszkám darabjaiba elindultam a kifutóhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése