Zoe & Nathaniel

Zoe

- Miattam, ne késd le a gépet - mondatom akár engedékenynek és kedvesnek is tűnhetett volna, ha előtte már nem húsz perce azt tárgyalnánk, hogy nekem semmi kedvem visszamenni Amerikába. Így inkább hangzott utasítónak és ridegnek.
- Gyere már, úgy ismered egész Amerikát, mint a tenyeredet. Ki lehetne nálad jobb idegenvezetőnk? A tanárok, akik majd elviszek mindenféle idióta múzeumba és nemzeti parkba? Te is tudod, hogy ott mindenki elunná az életét - nézett rám kérlelően Nate, de túl makacsul ragaszkodtam állításomhoz, miszerint nem jó ötlet visszamennem. Mielőtt azonban újabb tiltakozásba kezdhettem volna, Vivianat és Darrent láttam meg. Nem fogták egymás kezét, de még rá sem néztek a másikra. Te jó ég, mi van, ha Darren elmondta Vivinek, hogy mi... semmi kedvem veszekedni.
- ... Zoe, figyelsz te rám? - kérdezte Nate és kezeivel szemeim előtt integetett.
- Menjünk - indultam meg gyors tempóban az utastér felé, magam után hurcolva Nate-et. Felérve megkerestem a helyünket, majd leültünk. Csak szálljunk már fel...

Az út nagy részét végig aludtam, mikor pedig végre leszálltunk, az elsők között voltam, akik leszálltak. Lehet, hogy képzelődöm, de jobb az elővigyázatosság. Hatalmasat ásítottam, majd a többiekre néztem. Már mindenki leszállt, kivéve drága tanárjaink. Már este felé járhatott az idő, mikor megérkeztünk a repülőtérre. Még a levegő is más volt itt és persze jóval hűvösebb is volt az idő. Ez Amerika.
Ahogy újra észrevettem Darrent és Vivit, elszorult a torkom. Beszélnem kell Darrennel. Vivi most ugyis előre ment. Lemaradva Darren mellé szegődtem.
- Szia. Darren beszélnünk kell - álltam félre, magam után húzva a srácot is. - Ugye nem azért van ilyen komor hangulat Vivi és közted mert... elmondtad neki? - néztem fel rá reménykedve.

Nate

Végre itt vagyunk. Utálok repülni, mindig felfordul a gyomrom.
- Gyerekek, ez már nem a jó öreg Ausztrália - vigyorogtam Sebastianra és Brendonra, majd fülig érő mosollyal felálltam helyemről és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat.
- Hol iszunk ma este? Nagyon remélem drága tanárjaink semmi tökéletes város néző programot nem szerveztek estére. Las Vegasban vagyunk, le se fekszünk, amíg nem ittuk végig a leghíresebb pubokat és nem nyertünk legalább fél millió dollárt a bárokban - mondtam a két fiúnak, majd Vivianara pillantottam. Őt észre se vettem.
- Viviana, hogy fogod beosztani az idődet, hogy ma este még nálam is megjelenj? - kérdeztem vigyorogva, majd megnyaltam alsó ajkam és elindultam a csoport után. Nem lehetek kedves vele, mások előtt nem vetne rám jófényt és különben is. Ki tudja, mikor lesz kedve éppen üvöltözni, mert letört a körme? Nők...