Zoe

Ezt most miért nekem kell csinálnom? Komolyan, ez a kérdés járt már napok óta a fejemben. Igen, körülbelül azóta, mióta meg tudtam, hogy milyen programot kell összehoznom péntek estére a diákok számára. Mindig is írtóztam ettől a feladattól. Mint kiderült, anyám a napokban beszélt az igazgatóval, miszerint elkészültek a legújabb divatcikkei. Ezeket pedig kifejezetten a fiataloknak tervezte és mivel lenge viseletek, itt sokkal kelendőbbek lennének, mint Amerikában, ahol most éppen tél van. Első gondolatom az volt, hogy lepasszolom valakinek a rendezvény szervezését és lebonyolítását. Aztán valahogy mégsem tettem. Amíg nem nekem kell a színpadon mutogatnom magam, addig nincs nagy problémám ezzel a divatbemutató dologgal sem. Anyám azt hiszi, még mindig négy éves vagyok. Akkor még szerettem ezt az egészet. Élveztem kiállni a nagyközönség elé és megmutatni magam a csilli-villi díszes gúnyákban. De mára, már ez az amire a legkevésbé vágyom. Mennyit változhat néhán év alatt az ember.
Az első dolgom az volt, hogy ki kellett válogatnom néhány olyan lányt, akik tudják viselni a ruhákat, és képes vagyok két nap alatt belőlük olyan nőt varázsolni, aki megfelel a modell elvárásoknak. Értem ez alatt, hogy nem görbe, nincs rajta egy csepp felesleg sem, és még a színpadon vagy jelen esetben a kifutón is jól mutat. Olyan lányokra van szükség, akiknek van saját stílusuk és szívesen felnéznek rájuk mások is. Nem cicababákat akarok látni és nem is utcai rapper csajokat. Kicsit sem vagyok kritikus mi? És ráadásul három zsűritag is kell. Az egyiket még keresni sem kellett, hiszen szíves örömest ajánlotta fel segítségét. Emma, aki mikor meglátta, hogy mikkel plakátolom tele az iskolát, majd kiugrott a bőréből és még azt is felajánlotta volna, hogy egyedül mindent elrendez. Így Emma, mint jobb kezem, meghirdette a következő programokat. A zsűribe, azonban nekem kellett válogatnom. Brendonra esett választásom. Ki más nézett volna már meg több női testet rajta és Sebastianon kívül? De Sebastiant mégsem ültethetem oda, meg sem érdemelné.
Most ott ültem a kifutó szélén, oldalamon Brendonnal. Emma éppen a jelentkezőket írta fel egy listára. Én addig pedig gondokozom, hogy fogom ezt probléma mentesen lebonyolítani.
- Figyelj ide, kivételesen, mindenben szabad kezet kapsz. Első és legfontosabb dolgod, megnézed melyik csajt döntenéd meg. Aztán egytől tízig mondassz rájuk egy számot. Megbeszéltük? - kérdeztem nagyot ásítva Brendont, majd fejemet karjára hajtottam és úgy figyeltem Amarillát, aki éppen Nate-el veszekedett.
- Miért kell ezeknek mindig ilyen hülyeségeket csinálni? Miért kell Nathanielnek hisztiznie? - kérdeztem a mellettem álldogálló srácot, majd figyeltem Nate arcát, akin már láttam, hogy pillanatokon belül hisztini fog.
- Miben fogadunk, hogy Nate perceken belül hiszti rohamot kap? - vigyorogtam Brendonra. - Meghívsz egy fagyira - kacsintottam angyalian, majd néztem tovább a jelenetet. Nem kellett több Nate-nek, miután Amarilla szeretett deszkáját a földre vágta, rögtön hisztizni kezdett.
- Na, a citrom fagyi a kedvencem - kacagtam fel, majd elvettem a visszaérkező Emma kezéből a névsort.
- Hosszú napunk lesz - sóhajtottam, majd ránéztem az első lányra, aki magát illegetve billegetve topogott fel a színpadra. - Brendon? Egy nap hányszor döntenéd meg? - suttogtam a fiúnak, mert semmi kedvem nem volt ezt csinálni és ez a csaj, kifejezetten ronda volt. Még pár ilyen csaj és én sírva elrohanok. - Emma? Téged nem kérlek, hogy döntsd meg. De én nemet fogok mondani. Ergo ti is.
- Köszi, Betty, majd értesítünk - mosolyogtam a lányra, majd tollammal, kihúztam a nevét.