- Majd ahogy te azt képzeled, seggfej - köptem Sebastiannak a szavakat, majd letekertem az ásványvízes üvegem kupakját és nagy lendülettel lelocsoltam vele édes drága szobatársnőmet. Miután rájöttem, hogy még mindig nem tért észhez karon ragadtam és kivonszoltam a folyosóra, de még mielőtt kiérhettünk volna, elkiááltotta magát.
- Sebastian, el kell mondanom, hogy én is tag vagyok azon a fórumon. A lányok meg fognak halni, ha meg tudják, hogy ma egésznap csak az enyém vagy - visította a barnahajú lány, aki legalább egy fejjel és tíz kilóval volt nehezebb nálam, így nagy nehézségek árán tudtam elvinni a mosdóba.
- Sebastian Acerlot, soha nem szeret és nem is szeretett senkit. Értsd már meg, hogy csak ki akar használni és szórakozik veled. Nem érdemli meg, hogy beszélj vele. Ne égesd magad tovább - tűrtem egy hajtincset füle mögé, majd visszamentem a próbaterembe, ahol bezártam az ajtót, mielőtt még Emma visszajöhetett volna.
- Ma pedig senki nem megy haza, addig, amíg nem tudja hibátlanul körbe sétálni ezt a termet - mondtam angyali mosollyal, majd bekapcsoltam a hifit és néztem ahogy a lányok sorba állnak. - Kezeket a fej fölé emelni és szemeket becsukni és menjetek körbe, a zene ritmusára - parancsoltam nekik, majd a színpadhoz sétáltam, ahol Amira és Sebastian vitatkozott.
- Amira, tényleg nincs időnk arra, hogy lelki fröccsöt adjak neked, se Sebastian. Ezt este megbeszélitek, nem vagyunk kíváncsiak senkinek a magánéletére, sem a piszkos kis titkaora, úgy hogy méltóztatnátok mind a ketten beállni végre a sorba? Igazán hálás lennék érte - jegyeztem meg cinikusan, majd felálltam a kifutóra és megmutattam a sületlen bandának, hogy és mit kellene csinálniuk.
- Amira, vedd át a cipőd, nem leszünk jóban, ha tornacipőben jársz be a próbákra. Sebastian te meg vedd le a cipőd. Nagyon remélem, hogy tegnap este azért volt időd fürdeni és most nem fog mindenki elájulni a lábszagodtól - mondtam bájos vigyorral, miközben körbe sétáltam és megigazgattam a lányok beállását. Ezeket járni se tanították meg? Vagy mi az isten?
- Amira, tényleg nincs időnk arra, hogy lelki fröccsöt adjak neked, se Sebastian. Ezt este megbeszélitek, nem vagyunk kíváncsiak senkinek a magánéletére, sem a piszkos kis titkaora, úgy hogy méltóztatnátok mind a ketten beállni végre a sorba? Igazán hálás lennék érte - jegyeztem meg cinikusan, majd felálltam a kifutóra és megmutattam a sületlen bandának, hogy és mit kellene csinálniuk.
- Amira, vedd át a cipőd, nem leszünk jóban, ha tornacipőben jársz be a próbákra. Sebastian te meg vedd le a cipőd. Nagyon remélem, hogy tegnap este azért volt időd fürdeni és most nem fog mindenki elájulni a lábszagodtól - mondtam bájos vigyorral, miközben körbe sétáltam és megigazgattam a lányok beállását. Ezeket járni se tanították meg? Vagy mi az isten?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése