- Csak... - fúlt el hangom, majd mérgesen kaptam fel rá pillantásomat. - Igen, hatalmas hiba volt - helyeseltem indulatosan, majd hátatfordítottam Darrennek és elvonultam a többiek után. Még szép, hogy hiba volt. Nem kellett volna, nem kellett volna és mégegyszer, nem kellett volna. De akkor egyszerűen gondolkodni sem tudtam. Jót fog tenni Amerika. És most még egy ok arra, hogy itt maradjak. Hiányzik a régi életem, hiába voltam kint Ausztráliában, mikor itt vagyok igazán önmagam. Nate is hamarabb fog elfelejteni. Anyám is örülhet, és ha annyira akarja még a modell pályát is folytatom. Miért is ne? Hiszen kis koromban is arról álmodtam... csak változtam.
Felkaptam bőröndömet, majd odasétáltam a többiekhez. Brendon és Massie napok óta csak vitatkoznak. Komolyan mondom, kikészítőek tudnak lenni, miért kell kis apróságokon is hajba kapniuk?
- Befejeztétek végre? - húztam fel unottan a szemöldököm, majd végre elindultunk a szállodánkhoz. Nagyon helyes. A buszon ismét Nate mellé ültem, de most valahogy nem érdekelt, hogy végig beszélte a fél órás utat, mert túlságosan is elmerültem ködös emlékeimben. Azok az évek, amiket itt töltöttem még mindig hatalmas jelentőséggel bírtak az életemben. Magam után vonszoltam a bőröndömet, majd a lifttel felmentem a harmadikra, Mirával, akivel egy szobában leszünk. Viviana el nem tudtam képzelni hol maradt, de most örültem, hogy nincs itt. Egy hétig egy szobában leszünk összezárva és nem akarok a szeme elé kerülni. De megtettem. Igen, ez különbség volt az ausztrál Zoe és az amerikai között. Rengeteget volt lelkiismere furdalásom, és mindent ezerszer végig gondoltam, míg végre sikerült elhatároznom magamat és mindegy mit tettem mert utána még ugyis hetekig gyötörtem magam, hogy mit és hogyan kellett volna csinálnom. A régi Zoe gondolkodás nélkül vetette volna bele magát bármibe, nem lett volna egy nyamvadt csók miatt bűntudata és minden hülyeségben, vaciláls nélkül részt vett volna. Ezt váltja ki Amerika az emberekből. Megőrülnek az életmódtól.
Felérve a tágas hálószobába, Massiet láttam meg, aki a szoba közepén pózolt és elégedetten vizsgálgatta munkája gyümölcsét, vagyis a szétbarmolt hálóhelyiséget.
- Massie - szűrtem a lány nevét fogam között, majd csípőre vágtam kezeimet. - Elmondod nekem, hogy mit műveltél ebben a szobában? - erőltettem bájos mosolyt arcomra, de lehet, hogy sokkal inkább hatott vicsornak.
- Most kimegyek, ha ezek az ágyak nem fognak ismételten a helyükön állni, mondjuk három perc múlva, kint fogsz aludni a Szálloda csarnokában - mondtam nyugodt hangon a lánynak, majd bőröndömeta fal mellé állítottam és mint aki jól végezte doglát, kimentem a folyosóra.
- Ugye te is láttad, hogy mit művelt? Nem vagyok olyan kedvemben, hogy eltűrjem az aggályait és béklyóit. - magyaráztam Mirának, idegesen, miközben fel-alá sétáltam a folyosón. Még két perce van, hogy mindent visszacsináljon, vagy isten bizony, hogy kiteszem ebből a szobából.
Felkaptam bőröndömet, majd odasétáltam a többiekhez. Brendon és Massie napok óta csak vitatkoznak. Komolyan mondom, kikészítőek tudnak lenni, miért kell kis apróságokon is hajba kapniuk?
- Befejeztétek végre? - húztam fel unottan a szemöldököm, majd végre elindultunk a szállodánkhoz. Nagyon helyes. A buszon ismét Nate mellé ültem, de most valahogy nem érdekelt, hogy végig beszélte a fél órás utat, mert túlságosan is elmerültem ködös emlékeimben. Azok az évek, amiket itt töltöttem még mindig hatalmas jelentőséggel bírtak az életemben. Magam után vonszoltam a bőröndömet, majd a lifttel felmentem a harmadikra, Mirával, akivel egy szobában leszünk. Viviana el nem tudtam képzelni hol maradt, de most örültem, hogy nincs itt. Egy hétig egy szobában leszünk összezárva és nem akarok a szeme elé kerülni. De megtettem. Igen, ez különbség volt az ausztrál Zoe és az amerikai között. Rengeteget volt lelkiismere furdalásom, és mindent ezerszer végig gondoltam, míg végre sikerült elhatároznom magamat és mindegy mit tettem mert utána még ugyis hetekig gyötörtem magam, hogy mit és hogyan kellett volna csinálnom. A régi Zoe gondolkodás nélkül vetette volna bele magát bármibe, nem lett volna egy nyamvadt csók miatt bűntudata és minden hülyeségben, vaciláls nélkül részt vett volna. Ezt váltja ki Amerika az emberekből. Megőrülnek az életmódtól.
Felérve a tágas hálószobába, Massiet láttam meg, aki a szoba közepén pózolt és elégedetten vizsgálgatta munkája gyümölcsét, vagyis a szétbarmolt hálóhelyiséget.
- Massie - szűrtem a lány nevét fogam között, majd csípőre vágtam kezeimet. - Elmondod nekem, hogy mit műveltél ebben a szobában? - erőltettem bájos mosolyt arcomra, de lehet, hogy sokkal inkább hatott vicsornak.
- Most kimegyek, ha ezek az ágyak nem fognak ismételten a helyükön állni, mondjuk három perc múlva, kint fogsz aludni a Szálloda csarnokában - mondtam nyugodt hangon a lánynak, majd bőröndömeta fal mellé állítottam és mint aki jól végezte doglát, kimentem a folyosóra.
- Ugye te is láttad, hogy mit művelt? Nem vagyok olyan kedvemben, hogy eltűrjem az aggályait és béklyóit. - magyaráztam Mirának, idegesen, miközben fel-alá sétáltam a folyosón. Még két perce van, hogy mindent visszacsináljon, vagy isten bizony, hogy kiteszem ebből a szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése