Mindenki lelép én meg maradjak itt felvigyázni. Mi vagyok én? Biztonságiőr? Kétlem.
- Szerintem nem lesz semmi baj. Meg tudjuk oldani, ha valamelyikünknken letörne a műkörme. De te is sikíthatsz nyugodtan, ha találkozol valami félelmetes álattal. Mondjuk egy kígyóval - mondtam gúnyosan Brendonnak, majd karjaimat összefontam magam előtt és elindultam a part mellett, hátha valami kiesett a gépből és nem semmisült meg. Egyszer csak azt éreztem, hogy egy nagyobb kókuszdió eltalálja a jobb bokámat. Felsikkantottam a fájdalomtól, ami a lábamba nyilalt, majd pár percig próbáltam mozgatni. Vajon ki olyan nagyon vadbarom, hogy kókuszdióval dobálózzon, ha nem Brendon?! Jöjjön vissza és én esküszöm megölöm. Felkaptam a földről az elemlámpát, de nem túl sok minden volt a földön inkább csak fémalkatrészek. Messzire eljöttem a többiektől. Lábnyomaimat a víz elmosta az aranyszín homokban. Még az a szerencse, hogy csak követnem kell a part vonalát, hogy visszataláljak. Mivel nem sok sikerrel jártam, elindultam az erdő felé, valami erősebb kötél után kutatva. Itt már voltak indák és erős kötélnek alkalmazható növényszárak is, így párat magamhoz vettem és lassan elindultam vissza felé.
Még mindig fájt egy kicsit a lábam, így ledobtam magamat a földre és letettem magam mellé a "köteleket". Ezekkel is mit fogunk kezdeni... van egy jó ötletem. Ahogy Brendon visszaérkezett, ajkaimon egy ravasz félmosoly terült el. Bicegve felálltam, majd elésétáltam.
- Örülök, hogy tetszett a látvány - pillantottam fel rá kihívóan, majd intettem neki, hogy kövessen. Beérve a fák közé hátamat neki vetettem egy vékony fatörzsnek, majd kihívoan méregettem Brendont. Ahogy közelebb sétált, az egyik "kötelet" rátekertem erősen csuklójára, hogy még véletlen se tudjon kiszabadulni. Hátrébb lépve őt is húztam magammal és a kötél végét kétszer körbetekertem a fa törzsén. Ahogy odakötöttem a fához, nyomtam egy puszit az arcának jobb oldalára, majd gonoszan vigyorogva hátrálni kezdtem.
- Innen most már nyugodtam nézelődhetsz. Remélem ez a fajta kilátás is tettszeni fog. Sikíts, ha történne valami - mondtam neki megjátszott aggodalommal. - Ne is, várj. Ugyse jönne senki. Bye, Bredy - kacagtam fel ördögien, majd elindultam vissza a többiekhez.
- Szerintem nem lesz semmi baj. Meg tudjuk oldani, ha valamelyikünknken letörne a műkörme. De te is sikíthatsz nyugodtan, ha találkozol valami félelmetes álattal. Mondjuk egy kígyóval - mondtam gúnyosan Brendonnak, majd karjaimat összefontam magam előtt és elindultam a part mellett, hátha valami kiesett a gépből és nem semmisült meg. Egyszer csak azt éreztem, hogy egy nagyobb kókuszdió eltalálja a jobb bokámat. Felsikkantottam a fájdalomtól, ami a lábamba nyilalt, majd pár percig próbáltam mozgatni. Vajon ki olyan nagyon vadbarom, hogy kókuszdióval dobálózzon, ha nem Brendon?! Jöjjön vissza és én esküszöm megölöm. Felkaptam a földről az elemlámpát, de nem túl sok minden volt a földön inkább csak fémalkatrészek. Messzire eljöttem a többiektől. Lábnyomaimat a víz elmosta az aranyszín homokban. Még az a szerencse, hogy csak követnem kell a part vonalát, hogy visszataláljak. Mivel nem sok sikerrel jártam, elindultam az erdő felé, valami erősebb kötél után kutatva. Itt már voltak indák és erős kötélnek alkalmazható növényszárak is, így párat magamhoz vettem és lassan elindultam vissza felé.
Még mindig fájt egy kicsit a lábam, így ledobtam magamat a földre és letettem magam mellé a "köteleket". Ezekkel is mit fogunk kezdeni... van egy jó ötletem. Ahogy Brendon visszaérkezett, ajkaimon egy ravasz félmosoly terült el. Bicegve felálltam, majd elésétáltam.
- Örülök, hogy tetszett a látvány - pillantottam fel rá kihívóan, majd intettem neki, hogy kövessen. Beérve a fák közé hátamat neki vetettem egy vékony fatörzsnek, majd kihívoan méregettem Brendont. Ahogy közelebb sétált, az egyik "kötelet" rátekertem erősen csuklójára, hogy még véletlen se tudjon kiszabadulni. Hátrébb lépve őt is húztam magammal és a kötél végét kétszer körbetekertem a fa törzsén. Ahogy odakötöttem a fához, nyomtam egy puszit az arcának jobb oldalára, majd gonoszan vigyorogva hátrálni kezdtem.
- Innen most már nyugodtam nézelődhetsz. Remélem ez a fajta kilátás is tettszeni fog. Sikíts, ha történne valami - mondtam neki megjátszott aggodalommal. - Ne is, várj. Ugyse jönne senki. Bye, Bredy - kacagtam fel ördögien, majd elindultam vissza a többiekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése