Zoe

A tükörben nézegettem tökéletes öltözékemet, ami akárcsak olyan hibátlan volt, mint én magam. Mivel ötlethiányban szenvedő szobatársőn, nem tudott mit kitalálni számomra, muszáj voltam kezembe venni gondjaimat. Semmi kedvem nem volt leégetni magam egy bohóc jelmezben piros labdával orromon, vagy vámpír fogakat ragasztgatni hófehér fogsoromra. Nem akarom, hogy bárki is röhögjön öltözékemen, így inkább valami olyat kellett választanom, amivel minden pasi szemét magamra vonzom. Nem álltak messze tőlem a kirívó ruhadarabok, de nem is hordtam őket mindennapi viseletként. Egy szó mint száz, kurvának öltöztem be. Most sokan mondhatnák nagyon humorosan, ahoz beöltöznöm sem kell... Pedig ez nem így van. Végig mértem magam a tükörbe: hosszú napbarnított combjaim kivillantak az aprócska farmerszoknya alól és csak egy fekete necc harisnya takarta őket, valamint a combközépig érő fekete bőrcsizma. A fekete csipkés melltartót elől szinte egyáltalán nem takarta a köldökig dekoltált, nyakba akasztós azurkék felső. Csípőmre pedig tettem egy csillogós díszövet, mely még rövidebbnek láttatta a rajtam lévő szoknyát. Hajam göndör tincsekben hullott hátamra, és csak fufrumat hagytam egyenesre. Fülembe egy hosszú fülbe valót akasztottam és feltettem a hozzáillő nyakláncot is. Kezemre fekete "kurvás" kesztyűt húztam. Nem értem miért csak a sarkon állók hordhatnák ezt, tök jól néz ki, főleg azokkal a kis csillogókkal a fűzős rész végénél. Erősen kisminkeltem magam, de azért ajkaimra csak egy kis szájfényt kentem. Szememet viszont annál inkább hangsúlyoztam. 

Na, most, hogy végre elkészülltem indulhatok is. A többiek már biztos ott vannak. Két óra készülődés után, mégis csak sikerült elérnem a megfelelő hatást, ugyanis, ahogy kiléptem a szobámból, a folyosón álldogálló fiúk nadrágjai láthatólag szűkké váltak viselőik számára. Küldtem feléjük egy vadító pillantást, miközben végig simítottam testemen. Istenem, ennyi marhát. Képesek és ennyitől a nadrágjukba élveznek. És már jönnek is. Nem volt jó ötlet a magassarkú, így még rohanni se tudok, nehogy valamelyik rám másszon. Nagy nehezen elértem az autómhoz, de még egy felsőbb éves a nyomomban volt. Nem volt éppen kis termetűnek mondható, mivel a srác vizilabdázó volt. 

Mielőtt azonban utolért volna, én már ki is hajtottam a suli parkolójából.

Táskámat kikaptam az autóból, majd elindultam befelé. A bárpulthoz mentem, majd kértem egy színes koktélt és elindultam megkeresni a többieket. 

- Hello gyerekek - köszöntöttem őket vigyorogva és kihúztam magam. - Na, mi a helyzet? Téged még nem ismerlek - mértem végig az előttem álldogálló lányt, akinek éppen Brendon hozta az italát.

- Brendon, nem kell ám minden újoncot kipróbálnod - jegyeztem meg cinikusan a srácnak. 

- Zoe vagyok. Zoe Crawford - mutatkoztam be a lánynak és közben végig mértem a szőke leányzót. Miért olyan ismerős? Van benne valami, ami annyira... emlékeztet valakire. Ugyan olyan szeme van és szemöldöke, mint... anyámnak? Nem, képzelődöm. 

- Na, mit szóltok a jelmezemhez? - fordultam körbe, hogy megnézhessenek. - Nekem tetszik és a kolesz folyosóján lévő fiúknak is egészen bejött a látvány - mondtam egy elégedett vigyorral és lehuppantam Brendon mellé.

- Hi Gwen - köszöntem egy csábos félmosollyal a srácot és miután ittam egy kortyot italomból, megnyaltam felső ajkamat. Mondanom sem kell, hogy végig tartottam vele a szemkontaktust... Íme a gonosz Zoe.