- Kössz Vivi - hálálkodtam a lánynak, majd hogy az elmúlt húsz perc után ismét kaptam rendesen levegőt, hátra fordultam a kis csapathoz. - Figyeljetek, ha eddig megcsináltuk, ezután nem adjuk fel. Mutassuk meg az ősöknek, hogy mi igenis képesek vagyunk végig csinálni ezt az egész őrületet. Hiszen azért zúdítanak ránk ilyen feladatokat, hogy a későbbiekben bírjuk a strapát. Menni fog. Na öltözzetek - mondtam a megmaradt lányoknak, majd küldtem Nate felé egy bizonytalan mosolyt, aki ma este elfelejtett hisztizni. Nem hallottam től egész héten egyetlen nem tetszését kifejező szót sem. Egész jól nézett ki ebben az őszi kollekció egyik darabjában. Nem úgy mint én.
- Viv, azt ne mond, hogy az én ruhám jobb annál ami rajtad van. Mindenem kint van belőle - Igen. Én voltam az akinek most nagyon nem kellene kibuknia, mert akkor mindenki elhagyja magát, elszabadul a pokol és anyám is hisztizik... és te jó ég, minden a feje tetjére áll. Így csak Vivinek hisztizek. - Kibírjuk ezt a mai estét, utána pedig soha többé nem megyek mégegyszer a kifutó közelébe. Jók leszünk - kacsintottam bíztatóan barátnőmre, majd hátra fordultam és Christiannal találtam szembe magam.
- Hééé, mit keresnek itt zsaruk? - kérdeztem vigyorogva. - Azért örülök, hogy eljöttél. Aztán remélem tetszeni fog ez a rémálom - húztam féloldalas gúnyos mosolyra vörös ajkaimat. - Ha anyám megtudja mit mondtál a remek művére, kibukik. Na, majd még találkozunk - köszöntem el Christől, de mire megfordulhattam volna, azt éreztem, hogy valaki már megint a fűzömet húzogatja. Jajj, nagyon remélem nem anyám jött meg. Nééézd, ez csak Sebastian. Most agyonverem.
- Te fogod hordani ezt az istentelen ruhát - zihláltam, de még mielőtt visszaindultam volna, velemeltem lábamat és tizenöt centis tűsarkúmmal rátapostam a lábára. Remélem fájt - mondtam neki egy angyali mosollya, majd visszavonultam az öltözőmbe és elkezdtem átöltözni az előre kikészített ruhákba. Gyorsan túl leszek rajta, aztán pedig lelépek. Menni fog. Ügyes leszek.
Pár perc múlva átöltözve, sminkben és kiegyenesített hajjal sétáltam anyámhoz, aki időközben megérkezett.
- Igen, kezdhetünk. Menni fog gyerekek - átfurakodtam a tömegen, majd átöleltem Vivit utána Illát és Massiet is és vártam, hogy a műsorvezető, elindítsa a zenét és elinduljunk...
Zoe ruhája
- Viv, azt ne mond, hogy az én ruhám jobb annál ami rajtad van. Mindenem kint van belőle - Igen. Én voltam az akinek most nagyon nem kellene kibuknia, mert akkor mindenki elhagyja magát, elszabadul a pokol és anyám is hisztizik... és te jó ég, minden a feje tetjére áll. Így csak Vivinek hisztizek. - Kibírjuk ezt a mai estét, utána pedig soha többé nem megyek mégegyszer a kifutó közelébe. Jók leszünk - kacsintottam bíztatóan barátnőmre, majd hátra fordultam és Christiannal találtam szembe magam.
- Hééé, mit keresnek itt zsaruk? - kérdeztem vigyorogva. - Azért örülök, hogy eljöttél. Aztán remélem tetszeni fog ez a rémálom - húztam féloldalas gúnyos mosolyra vörös ajkaimat. - Ha anyám megtudja mit mondtál a remek művére, kibukik. Na, majd még találkozunk - köszöntem el Christől, de mire megfordulhattam volna, azt éreztem, hogy valaki már megint a fűzömet húzogatja. Jajj, nagyon remélem nem anyám jött meg. Nééézd, ez csak Sebastian. Most agyonverem.
- Te fogod hordani ezt az istentelen ruhát - zihláltam, de még mielőtt visszaindultam volna, velemeltem lábamat és tizenöt centis tűsarkúmmal rátapostam a lábára. Remélem fájt - mondtam neki egy angyali mosollya, majd visszavonultam az öltözőmbe és elkezdtem átöltözni az előre kikészített ruhákba. Gyorsan túl leszek rajta, aztán pedig lelépek. Menni fog. Ügyes leszek.
Pár perc múlva átöltözve, sminkben és kiegyenesített hajjal sétáltam anyámhoz, aki időközben megérkezett.
- Igen, kezdhetünk. Menni fog gyerekek - átfurakodtam a tömegen, majd átöleltem Vivit utána Illát és Massiet is és vártam, hogy a műsorvezető, elindítsa a zenét és elinduljunk...
Zoe ruhája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése