Zoe

Hátamat a falnak vetve iszogattam legújabb koktélomat, miközben a táncoló tömeget figyeltem.

- Mi is ez? - kérdeztem Gwent, aki mellettem támaszkodott. Egész jó íze volt ennek a vacaknak. Lehet, hogy abba kellene hagynom az ivást, soha nincs jó vége. Most is... miről beszél? Húúú, biztos, hogy nem vagyok jól. Forog a helyiség és miért van ilyen zöld feje Gwennek. Le kéne ülnöm. 

- Te, Gwen hol egy szék? - kérdeztem a srácot és elindultam egy általám kinézett szék felé. Csak érjek oda. Még három lépés, még kettő, még hét, még... Megdörzsöltem halántékomat, majd belekapaszkodtam a mellettem lépkedő srácba. 

- Nem vagyok kurva. És honnan tudod, hogy kis szende szűz ként élem a hétköznapjaimat? El vagy tévedve. Vagy netalán tán bekameráztattad a háló szobámat? És tudod melyik este kit viszek fel magammal? Ha tudni akarod, tegnap Brian volt fent, az előtt meg... Hogy is hívják azt a vizilabdás csávót? Ja, igen meg van. Lucas. Szóval, ne aggódj nem vagyok elhanyagolva. De most szédülök - mondtam a srácnak, mert már hányingerem is volt. - Szóval túl jó vagyok neked. Nem csodálom. Nézz magadra, meg se érdemled, hogy hozzád beszéljek, vagy hogy figyelemmel tüntesselek ki - jegyeztem meg undorodva, miközben arcom fintorba húzódott és ellöktem magamtól a srácot. Mi van velem? Nem szoktam én ilyen lenni...

Pár perc múlva egész sokan ültünk már az asztalnál. 

- Unatkozok. Inni nem akarok, csináljunk valamit. Mondjuk felelsz vagy mersz? - néztem rájuk vigyorogva, hiszen arcizmaim görcsös mosolyba húzódtak. - Ki akar kezdeni?