Nekem itt és most van elegem. Levettem egyik lábamról a magassarkút, majd pontosan céloztam és eltaláltam Sebastian öntelt, tahó és bunkó fejét. A másik cipőt is lekaptam a lábamról, de az már nem száguldott neki ennek a szemátládának, hanem pár centivel a feje mellett suhant el és kitörte az ablakot.
- Gratulálok! Ezt is te fogod megjavíttatni - kiabáltam rá a fiúra, majd táskámból kikaptam mobilomat és kiszáguldottam a folyosóra, majd hátamat a falnak vetettem és gondolkodás nélkül tárcsáztam. Az igazgatót hívtam, Sebastian gyámját, a rendezvény legfőbb szervezőjét, és egyben azt a parasztot, aki Sebastiant beajánlotta, mint műsor vezető és modell.
- Igazgató úr, itt Zoe Crawford - szóltam bele határozottan a telefonba, majd figyeltem, ahogy Sebastian is kilép a folyosóra. Ahogy meghallotta, kivel beszélek, lemerevedett. Nagyon helyes, most pedig amíg nem csúszik előttem térden állva, addig nem fogom letenni a telefont és mindent kitálalok Jonathannak. Ahogy beszélni kezdtem mélyen Sebastian tengerkék íriszeibe mélyesztettem sajátjaimat és ajkaimon kárörvendő mosoly terült el.
- Nem mondanám, hogy jól haladunk... nem a ruhákkal semmi probléma, és a lányok is haladnak. Csak, az egyik srác, akit felajánlott.. igen, nem hajlandó alkalmazkodni. Nem tudom mit tehetnék. Igen? Persze, átadom neki. Fontos az iskolánaka rendzvény. Így van, az egész világon le fogják adni. Természetesen, hogy meg fogják említeni az iskola nevét. Persze igazgató úr én megértem, hogy nem szeretné, ha az iskola rossz hírben tűnne fel, hiszen... így van, szükségük van a támogatásra. Egyet kell értenem igazgató úr - bólogattam, majd fel-alá kezdtem sétálni. - Feltétlenül átadom neki. Viszonthallásra Igazgató úr. - Tettem le a telefont elégedetten, majd gonosz vigyorra hútam rózsaszín ajkaimat.
- Nos. Jonathannal, teljesen egyetértettünk. Neki fontos, hogy az iskolája jó hírnévvel büszkélkedjen, nekem pedig, hogy minden rendben zajlódjon le a divatbemutatón - gondolkoztam hangosan. - Oroszországban nem régiben nyitottak egy fiú iskolát. Csak pasik vannak. Nincs kosárlabda, nincsenek nők, mindenki cölibátust fogad, drogról nem is álmodhatsz. Senki nem fogja tudni a neved, nem lesznek barátaid, csak szövetségeseid. Gondolkodj. Vagy segítessz, hogy minden rendben menjen, vagy elmész Oroszországba, ahol meg lehet fagyni télen nyáron és soha többé nem lehetsz nővel. Jó dolog a cölibátus... - köptem gúnyosan, majd újra tárcsáztam Jonathant. - Három másodperced van dönteni...
- Gratulálok! Ezt is te fogod megjavíttatni - kiabáltam rá a fiúra, majd táskámból kikaptam mobilomat és kiszáguldottam a folyosóra, majd hátamat a falnak vetettem és gondolkodás nélkül tárcsáztam. Az igazgatót hívtam, Sebastian gyámját, a rendezvény legfőbb szervezőjét, és egyben azt a parasztot, aki Sebastiant beajánlotta, mint műsor vezető és modell.
- Igazgató úr, itt Zoe Crawford - szóltam bele határozottan a telefonba, majd figyeltem, ahogy Sebastian is kilép a folyosóra. Ahogy meghallotta, kivel beszélek, lemerevedett. Nagyon helyes, most pedig amíg nem csúszik előttem térden állva, addig nem fogom letenni a telefont és mindent kitálalok Jonathannak. Ahogy beszélni kezdtem mélyen Sebastian tengerkék íriszeibe mélyesztettem sajátjaimat és ajkaimon kárörvendő mosoly terült el.
- Nem mondanám, hogy jól haladunk... nem a ruhákkal semmi probléma, és a lányok is haladnak. Csak, az egyik srác, akit felajánlott.. igen, nem hajlandó alkalmazkodni. Nem tudom mit tehetnék. Igen? Persze, átadom neki. Fontos az iskolánaka rendzvény. Így van, az egész világon le fogják adni. Természetesen, hogy meg fogják említeni az iskola nevét. Persze igazgató úr én megértem, hogy nem szeretné, ha az iskola rossz hírben tűnne fel, hiszen... így van, szükségük van a támogatásra. Egyet kell értenem igazgató úr - bólogattam, majd fel-alá kezdtem sétálni. - Feltétlenül átadom neki. Viszonthallásra Igazgató úr. - Tettem le a telefont elégedetten, majd gonosz vigyorra hútam rózsaszín ajkaimat.
- Nos. Jonathannal, teljesen egyetértettünk. Neki fontos, hogy az iskolája jó hírnévvel büszkélkedjen, nekem pedig, hogy minden rendben zajlódjon le a divatbemutatón - gondolkoztam hangosan. - Oroszországban nem régiben nyitottak egy fiú iskolát. Csak pasik vannak. Nincs kosárlabda, nincsenek nők, mindenki cölibátust fogad, drogról nem is álmodhatsz. Senki nem fogja tudni a neved, nem lesznek barátaid, csak szövetségeseid. Gondolkodj. Vagy segítessz, hogy minden rendben menjen, vagy elmész Oroszországba, ahol meg lehet fagyni télen nyáron és soha többé nem lehetsz nővel. Jó dolog a cölibátus... - köptem gúnyosan, majd újra tárcsáztam Jonathant. - Három másodperced van dönteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése