Szemforgatva hallgattam végig Brendon előadását, miszerint ő ért az építészethez.
- Brendon én nem hoteleket akarok felépíteni. És mivel forró éghajlati övezetben vagyunk, az eső sem valószínű. Nem kell attól félnünk, hogy az éjszaka folyamán ránk szakad az ég - mondtam negédesen mosolyogva, majd még erősebben meghúztam a madzagot a srác keze körül.
- Remélem elég szoros - kacagtam fel ördögien.
- Különben is, szerintem az építészeti egyetemeken sem azt tanítják, hogy kell egy lakatlak szigeten fűből meg fából újra építeni egy várost - köptem gúnyosan Brendonnak, majd körülötte kezdtem sétálgatni. - Így aztán nem lesz szükségem mérnőki segítségeidre és nem fog érdekelni, ha a ház két fala nem lesz tökéletesen párhuzamos, mert nem azért fogunk menedéket csinálni, hogy utána valaki leosztályozza a művemet. Értetted? - vontam fel szépenívelt szemöldökömet, majd megveregettem Brendon vállát.
- Na jó, de ha csak az egyik kezedet is rám merészeled emelni, én esküszöm, hogy az éjszaka belefojtalak a vízbe - fenyegettem meg a srácot, majd elégedetlenül felsóhajtottam és leoldottam kezéről a kötelet.
- Tudod Brendon... egy ujjal sem bánthatsz - pislogtam rá hatalmas szürke szemeimmel melyeket hosszú szőke szempillák kereteztek. - Menjünk vissza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése