Zoe

Felnéztem szemeibe, majd én is elmosolyodtam és kezemet az övébe tettem. Így sétáltunk le a partra. Ez még nem jelent semmit. Hiszen csak megfogta a kezem. Ezért csak nem vetik meg az embert. Vagy még is? Nem kellene ezt csinálnom. Viviananak kellene itt ülnie Darrennel. De hát, végülis ha minden igaz, már ők is végeztek és eljöhetett volna Darrennel. De a végén már nem is láttam. Akkor sem csinálhatom ezt. Minél gyorsabban felébredek ebből a rózsaszín felhős, tündi-bündi ködös álomból, annál kevésbé fogom Vivit megbántani.

Ahogy leértünk a partra, ledobtam magam a homokba. Nem érdekelt, hogy összekoszolom-e ezt az istenverte ruhát. Én fel sem akartam venni. Csak rám erőltették.
- Igen, az enyém - mondtam keserűen, majd hagytam, hogy kezemet birizgálja. Kellemes érzés volt. Ahogy a bőre az enyémhez ért... Ezt nem kéne. Tényleg nem... Bajok lesznek. Hatalmas bajok. Bizonygattam magmnak, de feleslegesen, ugyanis meg sem mozdultam. - Három év után aztán inkább a szinglik egyszerű életét választottam - meséltem Darrennek egy keserű mosoly kíséretében, de inkább gyorsan áttértem másra, mert ő ezt biztos nem akarja meghallgatni, én meg nem akarok erről beszélni.
- És Viviana? Hogy hogy nem vártad meg a színpadnál? Biztos ő is szívesen jött volna el veled - jegyeztem meg kedvesen, majd lenéztem kezünkre és összetettem őket. Szinte elvesztek apró fehér kis kezeim az övében. Fejemet vállára hajtottam. Semmi rossz szándék nem volt bennem, de egyszerűen az egész gyomrom összeszorult a srác közelségétől.