Zoe

- Gwen, édesem - kacsintottam rá a srácra, de aztán csak rosszallóan csóváltam meg fejemet. - Te meg én, soha nem fogunk egy koporsóban feküdni. Félő, hogy elkapna a hányinger a reggeli lehelletedtől - mondtam egy angyali mosollyal neki. - Az én számat maximum nyalókával lehet betömni. Az epres a kedvencem. Minél nagyobb és vastagabb... rajta a cukor réteg annál jobb. Te ilyet ugysem tudsz biztosítani - suttogtam ravaszul csillogó tekintettel a fiú fülébe, majd kezemmel végig simítottam övén és vágyakozva pillantottam fel, miközben beharaptam alsó ajkamat. Nem akarok semmit Gwentől, de élvezem, ahogy szemeiben felcsillan a vad vágy. Imádok szórakozni vele.

- Na akkor - pattantam fel helyemről, de a mozdulat túl gyorsan sikerült, így neki estem a srác mellkasának. Szemeim szépen ívelt vörös ajkaira vándoroltak. - Mondjuk... mondjuk... Csapj Sebastian fenekére, és kées hangon suttogd a fülébe: Úgy kívánlak mint az állat, baby - mondtam észveszejtő hangon Gwennek, de mikor befejeztem, elnevettem magam. 

- Hajrá baby, most légy nagyfiú - löktem meg egy kicsit Sebastian felé és nevetve figyeltem ténykedését. - Ha a hangod nem éri el a nyolcas szintet úra kezded. Mi vagyunk Canzivel a bírák - vigyorogtam a leányzóra, majd rátámaszkodtam az asztalra.