Zoe

Hogy lehet valaki ennyire hisztis férfi létére? Még szerencse, hogy nem mentem el. Hanyagul neki vetettem egyik vállamat egy vastag fatörzsnek és onnan figyeltem Brendont. Le kellett volna mérnem, hogy mennyi ideig bírja egyedül az erődben. Nem lehetett több tíz másodpercnél. Vigyorogva fürkésztem Brendon arcát, aki elkezdett sikítozni, mert egy kígyó mászott a lábánál.
- Fejezd már be, szánalmas vagy Brendon. Csak egy kígyó. Amíg nem idegesíted fel nem fog megmarni. De ha úgy csinálsz mint egy kétségbeesett hisztis picsa, biztos, hogy leharapja az egész lábfejed - jegyeztem meg Brendonnak cinikus hangon, majd sántikálva mellé sétáltam és a kígyót a farkánál fogva arrébb húztam. Soha nem féltem ezektől az állatoktól. Lenyűgözött a mozgásuk és a szépségük. Mások meg már attól megőrülnek, ha rájuk gondolnak. Nem értem, hogy lehetnek ilyen félősek az emberek.
- Egyébként látnod kellett volna az arcodat, milyen képet vágtál, mikor sikítozni kezdtél - kacagtam fel epésen, majd csípőre vágtam kezeimet és nem messze Bredtől neki támaszkodtam egy fának.
- Nehogy azt hidd, hogy el foglak engedni - függesztettem rá ezüstszürke íriszeimet, majd a lámpát a fiú arcába világítottam. - Mivel nem tudok ilyen lábbal elfutni, ami természetesen a te hibád, így nem akarom, hogy bosszút állj, ezért amíg az én lábammeg nem gyógyul te itt maradsz - mondtam angyalian mosolyogva.