Ahogy Vivivana hozzáért a karomhoz, kirázott a hideg. Mi a franc van velem? Isten bizony, hogy megőrjít ez a bizonytalanság! Két dolgot tehetek. Az egyik, hogy minden szó nélkül fogom magam és lelépek, a másik meg... hogy minden előjel nélkül itt a fürdőszobában neki esek és egész éjszaka el sem engedem. El kellene mennem. Minél gyorsabban. Felegyenesedtem, majd lenéztem az előttem álló aprócska lányra. Nem akartam és nem tudtam volna neki fájdalmat okozni. Most nem. Ezért is döntöttem úgy, hogy itt maradok. Közelebb léptem hozzá, majd végig simítottam oldalán. Tenyerem bizsergett, csak többet és többet akartam belőle és nem tudtam leállni. Számmal bejártam egész felső testét. Egy percig belenéztem szemeibe, de mielőtt megszegtem volna fogadalmamat, miszerint nem csókolom meg az ilyen egyéjszakás nőket. A baj, hogy ő nem egy éjszakára kellett nekem. Hanem sokkal többre. Unaloműzőnek és játéknak. Egy biztos. Ma éjszaka annyit kapbhat belőlem, mint talán még senki, de holnap reggel nem akar majd felébredni.
Egy gyengéd mosolyt varázsoltam számra és kívánatos ajkai után kaptam. Nem szakítottam volna meg csókunkat, úgy ültettem fel a mosdó pultjára, majd fontam két lábát csípőm köré. Most nem gondoltam arra, amit terveztem. Én is csak élveztem, amit adhat nekem. Hiszen ki tudja, valaha rám fog-e még nézni. Nekem sem ez volt a tervem. Én semmit nem akartam eredetileg tőle. Erre most már az illata is megszédít. Összekulcsoltam ujjainkat, majd kézfejét a tükörnek nyomtam és egész testemmel préseltem fel őt is a tükörre. Ahogy kinyitottam szememet, úgy láttam, mintha a tükörképemmel csókolóztam volna. De hát én már csak ilyen vagyok. Én vagyok akinek nyertes ként kell kijönnie a játszmából. És Viviana még mindig az a csaj az iskolában, akinek meg kell keseríteni az életét, mert túl nagy a szája. Eltereltem gondolataimat, majd tovább csókoltam a lányt.
- Muszáj elmondanom valamit. Még soha, nem akartam ennyire, hogy bárki is az enyém legyen. Ennyire még nem vágytam nő érintésére. Vivi, ígérd meg, hogy bármi történjen, te nem változol meg - támasztottam homlokomat az övének és a szavakat úgy suttogtam, hogy ajkam az övét súrolta. - Szükségem van rád - leheltem megrészegedve. És bármennyire is csak viccnek szántam és ugratásnak a szavakat, az utolsó szívből jött.
Egy gyengéd mosolyt varázsoltam számra és kívánatos ajkai után kaptam. Nem szakítottam volna meg csókunkat, úgy ültettem fel a mosdó pultjára, majd fontam két lábát csípőm köré. Most nem gondoltam arra, amit terveztem. Én is csak élveztem, amit adhat nekem. Hiszen ki tudja, valaha rám fog-e még nézni. Nekem sem ez volt a tervem. Én semmit nem akartam eredetileg tőle. Erre most már az illata is megszédít. Összekulcsoltam ujjainkat, majd kézfejét a tükörnek nyomtam és egész testemmel préseltem fel őt is a tükörre. Ahogy kinyitottam szememet, úgy láttam, mintha a tükörképemmel csókolóztam volna. De hát én már csak ilyen vagyok. Én vagyok akinek nyertes ként kell kijönnie a játszmából. És Viviana még mindig az a csaj az iskolában, akinek meg kell keseríteni az életét, mert túl nagy a szája. Eltereltem gondolataimat, majd tovább csókoltam a lányt.
- Muszáj elmondanom valamit. Még soha, nem akartam ennyire, hogy bárki is az enyém legyen. Ennyire még nem vágytam nő érintésére. Vivi, ígérd meg, hogy bármi történjen, te nem változol meg - támasztottam homlokomat az övének és a szavakat úgy suttogtam, hogy ajkam az övét súrolta. - Szükségem van rád - leheltem megrészegedve. És bármennyire is csak viccnek szántam és ugratásnak a szavakat, az utolsó szívből jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése