- Amarilla, kérlek ne most poénkodj te se - néztem negédesen a lányra, majd visszafordultam Nate-hez. - Élsz még? - fogtam kezeim közé Nate arcát. Remek. Minek keltem ma fel? Ez csak egy rossz álom. Mi jöhet még? Ránk zuhan egy repülőgép, kitör egy nem létező vulkán, elvisz minket egy hurikán... megbolondulok. Ez egy szerencsétlen nap.
Ahogy hátra néztem már csak annyit láttam, hogy Sebastian elvágódik a homokban és egy kocsi tolat át rajta. Hát esküszöm, még ki is röhögném, ha nem lenne ennyire szar napom. Így csak egy gonosz vigyort eresztettem meg felé, és odakiabáltam neki:
- Látod Sebastian, így jár aki röhög más kárán - csóváltam meg fejemet, majd ekkor megérkezett a mentős, aki hordágyra tette az ájult Nate-et. Nem tudtam, hogy elengedjem-e a kezét, de mivel nem hagyhattam itt az autómat, inkább csak nyomtam egy puszit az arcára, majd elléptem az ajtótól és hosszú ideig néztem a távozó kocsi után. Egy ideig még saját gondomról is sikerült megfeledkenem, ahogy a többiekkel foglalkoztam. Habár nem volt elhanyagolható tény, hogy miattam verekedtek össze. Visszamentem a többiekhez, majd lenéztem Christianra. Nem tudtam mit is kellene most tennem. Mégis csak bántotta Nate-et. Persze az más kérdés, hogy őt meg Sebastian szétvert. Elhaladva Sebastian mellett táskámmal erősen fejbevágtam a srácot, majd odaguggoltam Chris mellé és végig néztem rajta.
- Nem kérdezem meg, hogy jól vagy-e. Felesleges lenne - húztam keserű mosolyra ajkaimat, majd elővettem egy zsebkendőt és letöröltem Chris arcáról a vért. - Komolyan nem vagytok normálisak. Brendon! - förmedtem rá hirtelen a srácra, majd erősen beleütöttem a vállába.
- Fejezd be. Az történt, hogy ezek itt nem bírtak magukkal. Ennyi - zártam le gyorsan a témát, mielőtt még bárki bele kezdett volna a mesélésbe. Nincs szőkségem rá, hogy ő is megtudja...
Ahogy hátra néztem már csak annyit láttam, hogy Sebastian elvágódik a homokban és egy kocsi tolat át rajta. Hát esküszöm, még ki is röhögném, ha nem lenne ennyire szar napom. Így csak egy gonosz vigyort eresztettem meg felé, és odakiabáltam neki:
- Látod Sebastian, így jár aki röhög más kárán - csóváltam meg fejemet, majd ekkor megérkezett a mentős, aki hordágyra tette az ájult Nate-et. Nem tudtam, hogy elengedjem-e a kezét, de mivel nem hagyhattam itt az autómat, inkább csak nyomtam egy puszit az arcára, majd elléptem az ajtótól és hosszú ideig néztem a távozó kocsi után. Egy ideig még saját gondomról is sikerült megfeledkenem, ahogy a többiekkel foglalkoztam. Habár nem volt elhanyagolható tény, hogy miattam verekedtek össze. Visszamentem a többiekhez, majd lenéztem Christianra. Nem tudtam mit is kellene most tennem. Mégis csak bántotta Nate-et. Persze az más kérdés, hogy őt meg Sebastian szétvert. Elhaladva Sebastian mellett táskámmal erősen fejbevágtam a srácot, majd odaguggoltam Chris mellé és végig néztem rajta.
- Nem kérdezem meg, hogy jól vagy-e. Felesleges lenne - húztam keserű mosolyra ajkaimat, majd elővettem egy zsebkendőt és letöröltem Chris arcáról a vért. - Komolyan nem vagytok normálisak. Brendon! - förmedtem rá hirtelen a srácra, majd erősen beleütöttem a vállába.
- Fejezd be. Az történt, hogy ezek itt nem bírtak magukkal. Ennyi - zártam le gyorsan a témát, mielőtt még bárki bele kezdett volna a mesélésbe. Nincs szőkségem rá, hogy ő is megtudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése