Zoe

- Én is rossz kedvű vagyok - nyögtem ki halkan, majd követtem Christiant a fürdőszobába. Nem tudtam elmondjam e neki, hogy találkoztam Amarillával, hiszen miért idegesítsem. Neki annyira mindegy, hogy engem hányan könyvelnek még el kurvának. Felesleges ezzel idegesítenem. Elég ha én robbanok szét az idegtől. 

- Menj ki. Kérlek - szóltam Chrisnek, majd kitoltam az ajtón, de előtte még megcsókolt. Hát éppen ez sem tudott megcsókolni. Még a térd remegés is elmaradt, pedig általában a közelsége is elég, hogy megőrüljek, most meg semmi. Istenem, miért van ennyire rossz előérzetem? 

- Én is azt szeretném - húztam keserű mosolyra ajkaimat, majd bezártam magam mögött a fürdőszoba ajtaját. Nem volt nehéz megcsinálni a tesztet, de most még tíz percet kell várni az eredményre. Lekuporodtam a mosdópult elé és türelmetlenül vártam, hogy jelezzen valamit az aprócska készülék. Egyetlen mondatot mormoltam megállás nélkül: Csak ne pozitív legyen.

Mikor letelt az idő, lenéztem a készülékre, és kirobbant belőlem a zokogás. Tehetetlenségemben felüvöltöttem és térdeimet magamhoz vettem és arcomat combjaim közé fúrtam. Ez nem lehet igaz! Ez csak velem történhet.... ennyire. Megőrülök. Most megyek altatóért. Remegtem egész testemben, de fél óra elteltével már sikerült összeszednem magam, és Christian dörömbölésére kinyitottam az ajtót. 

- Engedj - szóltam rá a lehető legridegebben és ellöktem magamtól. Nem kell nekem sem a gyerek, sem ő. Nem kell nekem semmi, csak a... fegyvere. Ez az. Mielőtt léptem volna, megtorpantam és inkább nekifeszültem testének és karjaimat átfontam derekán, így már éreztem is, hogy a fegyvere nála van és még mindig nem elég elővigyázatos. Amilyen hirtelen csak tudtam, kitéptem a hüvelyéből a pisztályt és kibiztosítva magam felé fordítottam. 

- Pozitív lett... POZITÍV - üvöltöttem Christiannak és egyre távolodtam tőle, majd a falnak ütközve zokogni kezdtem, de a fegyvert még mindig halántékomnak szegeztem és eszemágában sem volt elvenni onnan. Egész testemet rázta a sírás és a szívembe nyilalló fájdalomtól összegörnyedtem a faltövében.

- Én ezt nem bírom ki! Christian tizenhat éves vagyok. Érted? Ez a gyerek tönkre tenné az egész életemet, nem tudom mit kezdenék magammal ez után, nem vagyok rá képes, nem fogom tudni felnevelni... és nem bírom - zokogtam még mindig de a ravaszt nem volt bátorságom meghúzni.