- Maya… úgy nézek ki, mint egy ribanc. – mondtam, miközben bizonytalanul méregettem magam a tükörben. Az unokahúgom pedig csak izgatottan ugrándozott körülöttem és igazgatta a ruhámat.
- Dehogy. Most leülsz és megcsinálom a hajadat is. – pislogott, miközben lenyomott a székre és kihúzta a hajtűt, mire a fekete hajzuhatag mind a vállamra és a szemembe hullott.
- Én így nem megyek le. – tiltakoztam.
- De igen! Megígérted! És nélküled nem mehetek le oda!
- Már hogyne mehetnél. Téged is meghívtak.
- De nem ismerek senkit Viviiii!
- Pedig szerintem agyon is jól kijössz mindenkivel. – morogtam, de aztán hagytam, hogy begöndörítse a hajam. Laza kontyba fogta a fejem tetején és pár rakoncátlan tincset hagyott leomlani az arcom két oldalán.
- Ezért még kapni fogsz. Úgy bámulnak rám, mint aki szellemet látott. Ez nem az én stílusom. – szorongattam a koktélos poharat, miközben, idegesen húzogattam az egyik hajtincsemet, ami folyamatosan visszaugrott eredeti göndör alakjába.
- Azért néznek, mert csini vagy. – mosolygott Maya felszabadultan. Na, persze. Ő könnyen beszél. De akkor is úgy néz ki mint egy ribanc.
- Ne használd előttem azt a szót, hogy „csini” könyörgöm. – fintorodtam el. – Ott van Ravenwood meg Darwin. – biccentettem a két lánynak, majd figyelmemmel újra a martinis poharamat tüntettem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése