Zoe

Elégedetten néztem végig, ahogy Brendon távozott a helyiségből. Felsőbbrendű vigyor terült el ajkaimon, ahogy végig néztem a kis színjátékát. Nem értem miért kell mindig hisztiznie, soha egyszer sem tudna rámhallgatni még véletlenül se. Egyszer akarom csak azt látni, hogy minden zokszó nélkül azt teszi amit mondok. Nem sok kedvem volt itt maradni, inkább első sorból akartam végig nézni, ahogy Brendon Darwin megalázkodik, egy csak előtt. Muszáj végig néznem. Ugysem tudok egy helyben megmaradni, mert csak gyötrődöm és egy ártatlannak tűnő problémán gondolkozok. Ehez pedig semmi kedvem nincs, majd ma este beszélek vele. Nem húzom tovább.
- Nate, elmegyek lezuhanyozni meg átöltözni - suttogtam a fiú fülébe, majd kisebb nehézségek árán kiszabadultam Nathaniel öleléséből. Mikor azonban kezeim után kapott, ránéztem és valami ravasz csillogást láttam szemeiben. - Késöbb találkozunk - nyomtam puszit az arcára, majd gyors lépésekkel elindultam a lány részleg felé. Valóban akartam zuhanyozni, de most sokkal inkább az volt a magyarázat angolos távozásomra, hogy menekülni akartam Nate közeléből. Soha nem éreztem még ilyet. Féltem, hogy megbántanám azzal, hogy elutasító vagyok vele szemben. De én nem lennék képes neki fájdalmat okozni... Na, jó. Ezt itt haggyuk is abba. Ebben a témában esélytelen, hogy valaha is düllőre jussak.
- Sziasztok - biccentettem a kis társaságnak.
- Zoe... - kiálltott utánam Nate, de még mielőtt befejezhette volna mondandóját, bevágtam magam mögött a széles két szárnyú ajtót. Kiérve nekivetettem hátamat a hideg falnak és magam elé meredtem pár percig, így tökéletesen hallottam azt a szót, ami teljesen elbizonytalanított.

Nem sokára már a lány kollégiumban jártam. Megkerestem a szobámat, ahol egyenlőre egyedül laktam. Ezzel nem is volt baj. Szerettem néha egyedül lenni. A fürdőszobába menet, kezemben törölközőmmel, Brendon láttam meg az előcsarnokban. Ez a nagyon szerencsétlen, még mindig itt fújtatott, ebből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy nem beszélt az új csajjal. Összeszorítottam apró ökleimet, majd a törölközőt neki vágtam a szemben lévő falszakasznak én pedig határozott léptekkel indultam el lefelé.
- Brendon, mit kértem tőled? - szóltam rá és láttam, ahogy erős hangomtól összerezzen. - Annyit, hogy beszélj vele. És te még mindig itt forrongsz. Ne szorítsd össze a kezed! És ne nézz így rám. Én nem vagyok az, aki megijed tőled! Nem üthetsz meg. És nem is fogod megtenni. Világos voltam? - sziszegtem indulatosan és minden szavam után egyre közelebb sétáltam Brendonhoz. - Te is megérdemeltél még egy esélyt. Pedig mi már elsőre is a bizalmunkba fogadtunk. Ravenwood pedig csak barátokat akart szerezni magának. Nem kell elhajtani azokat, akik nem szimpatikusak, vagy rosszat szóltak. Segíts neki, hogy ne kelljen ugyan azt átélnie, mint neked - Utolsó mondatom már gyengédebben csengett, de még mindig keményen álltam a fiú tekintetét.
- Most üss meg, ha akarsz. Senki nem fogja megtudni. Megüthetsz. De utána megkeresed Ravenwoodot és bocsánatot kérsz tőle - ajánlottam fel neki, majd felszegtem álamat és vártam, hogy megüssön. Nem tudtam megtenné-e...