Zoe

Neki dőltem Nate mellkasának, majd figyeltem az újoncokat. Egyik se volt túlzottan szimpatikus. Az összes két méterrel a föld felett lebegett. Nem értem miért rám mondja mindenki, hogy nagyképű vagyok és mindenkit lenézek. Lehet, hogy van benne valaki, de alapjába véve nem szoktam rögtön mindenkit elítélni. 

- Rawenwood, én Zoe Crawford - biccentettem a lánynak, majd láttam, ahogy az a másik picsa elindul kifelé. Igen, elkezdődött a második évem ebben a katona képzőben. - Sebastian... - szóltam ridegen a srácra, aki nagy erőkkel tuszkolta ki Nathanielt az ajtón, majd egyenesen a színpad felé haladtak. Te jó ég. 

- Mit művel ez a szerencsétlen? - néztem kitágult szemekkel a páros után, de már fel is ugrottam és választ sem várva rohantam ki utánuk. Elkéstem, ugyanis Nate ekkor már a színpadon volt. Kezében egy mikrofonnal. Egészen egyenesen meg tudott állni, talán nem zúdul le rögtön a színpad tetejéről. Valószínűnek tartom, hogy akkor a rajongó tábora ugyis elkapná. Szemeimmel végig pásztáztam a tömeget, majd nem sokára meg is találtam Sebastiant. Próbált elvegyülni. És az a másik mamlasz is ott volt, Brendon. Mind a kettőt felakasztom. 

- Normálisak vagytok? Tudjátok, hogy ha másnapos, akkor arra se emlékszik, hogy kicsoda. Erre felküldöd a színpadra, hogy megtartsa a beszédet. Gratulálok. Nagyon jól megcsináltad - kevertem le egy pofont Sebastiannak. Miért hiszi azt magáról, hogy ő itt az isten? Őt nem rúgják ki, mondjuk Nate-et sem. De miért kell mindig cirkuszt csinálnia. - Ezért még számolunk. Rossz is lenne, ha egy támogatótok kiszállna az iskola támogatásából nem de bár? Félő csődbe mennétek. Te meg ugyan úgy benne voltál. Meg se próbáltad megakadályozni. - Fordultam Brendon felé. Hihetetlenek komolyan. Nate mondatát hallva muszáj voltam felkacagni. - Már csak az hiányzott volna, hogy elkiáltsa magát, hogy ingyen alkoholt mindenkinek... - jegyeztem meg gúnyosan, majd összefontam mellemen karjaimat és megróvóan néztem a fiúkra.