Amira

Éppen olvasom a kedvenc könyvemet, és az iphonemat elővettem hogy zenét hallgassak, csak azon kaptam magam észre, hogy villámlik és vihar van és kivettem az egyik fülemből, a füllhallgatót.
Jó volt az Amerikai utazás, Sammel is tudtam találkozni és apámi s végre szóba áll velem ez kész öröm volt és örültem neki.
Valami nagy rántást kezdtem érezni és zuhanni kezdett a gép. De hát..én..tériszonyos vagyok és hamar bepánikolok. Így is örülök, hogy a gépre fel tudtam jöni. Nem nem akarok lezuhanni... Most mi lesz én még élni akarok. Soha többet nem ülök repülőgépre...elvesztettem az eszméletemet. Már csak egy ismerős hangra  ébredtem fel, és a maszkot szedtem le magamról, és hallgattam Sebastiant.
Az oké, hogy lezuhantunk éreztem nem vagyok hülye... De csak mi maradtunk és hogy jutunk haza? Alig tudtam megszólalni, csak arra eszméltem fel amit mondott, de remegni kezdett a lábam és az ajkam is.
- Mi van? Seb..Sebastian... mit mondtál? Megehet minket? Kannibál szigeten vagyunk? Ez nem vicces.. - Püffölni kezdtem a srác fejét, és szemeimből könnyek kezdtek kijönni.. - Hányan maradtunk életben? Többiek jól vannak? - Érdeklődtem a sráctól.