2010. október 15., péntek

Sebastian

Tim

Natel együtt szinte dőltünk a röhögéstől. Én ilyenen nem tudok kiakadni. Úgyse ragadunk itt. Nem vagyunk filmsztárok. Fogadok egy napot se kell itt lennünk. De azért mekkora poén már. Elaludtam aztán majdnem meghaltam. Hah. Nem bírom. Alig kapok levegőt. Komolyan ösze esek. Most mit fogunk enni? Megesszük Zoet, fújj őt nem. Na jó akkor Illát meg Vivit. De hogy sütjük meg őket? Hát behalok komolyan.

- Heh? - Eddig tökre kizártam a hangot ,de most felfigyeltem. Massie mindig gyönyörű? Még jobban elkezdtem röhögni. Én megmondtam ,hogy Bred szerelmes.

- Jól van na felkeltem. De nem purcant ki. - Vetettem oda Brednek röhögve. Na jó most már tényleg elég lesz ez az egész röhögés. De nem bírom... Na jó abbahagytam.
- Hali, szivi. Lezuhant a repülő és majdnem meghaltunk. De végül is élünk, szóval nincs gond. Csak az a gáz ,hogy egy fos szigeten vagyunk. És bármikor ,bármi megehet minket. - Na jó, kényszerzubbonyt ,most. Nem vagyok komplett. Ez hülye álom volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése