Brendon

Brendon:

Amikor Zoe hozzám ért Natel egyszerre kaptuk fel a fejünket és a többieket mentünk felébreszteni. Mi a fene egyetlen vihartól lezuhantunk? 

Istenem...Csak, hogy vége én máskor nem fogok repülőgépre ülni nincs az az Isten. Ennél már csak a Titanic jobb. A repülőgép elejéhez mentem és elkezdtem dobni, egy nagy darabot amiből éppen a benzin fojt ki, és Chris meg rám szólt és elkezdtünk veszekedni. Persze az ő dolga lett volna vigyázni Amarillára és nem tette meg. Mentem oda Massiehez és ébreszteni kezdtem.

- Hé.. ébredj tökös csajszi. A nehezén túl vagyunk. Egészen jó voltál bébi. - Mondtam vigyorogva, de csak próbáltam oldani a feszültséget. Na igen ez is én vagyok... 

- Sebastian te jól vagy? - Kérdeztem a srácot aki éppen most tért magához... csak kerüljünk ki erről a helyről egyáltalán hol vagyunk? Sötétség mindenhol és fák mindenütt és egy hegy. Vagy Vulkán az? - Néztem a távolba bár sötétségben aligha lehet látni. Néztem nálam volt a mobilom, majd próbáltam volna hívni. A rohadt életbe térerő sincsen.. 

- Nincsen térerő a rohadt életbe...  - Mérgelődtem hangosan... 

- Azért mert nem vagyunk benne a horizontban. Ez a sziget még a térképen sincs szerintem rajta... 

- Te beszélsz? Rühes zsaru aki máshoz sem ért csak a kritizáláshoz. 

- Befejezted?

- Nincs kedvem veszekedni.... - Mondta ridegen, majd Massiehez visszafordultam és vártam míg teljesen magához tér.