A repülőgép erőteljes rázására nyitottam fel acélkék szemeimet. Mi a…?! Zuhanunk? Rohand jó… Nem éppen így terveztem meghalni, de hát… Ez van. Határozottan leemeltem a maszkot az ülés felől, majd az arcomra helyeztem. Aztán se kép, se hang…
Nagyot nyögve másztam ki a repülő még megmaradt és lángoló részei közül. Ó jézusom… Hol a francban vagyunk? Csodálatos. Valahol az Indiai óceán kellős közepén ragadtunk egy nevenincs szigeten. Őszintén szólva ez nem szerepelt a terveim közt. És utálom, ha valami nem úgy történik, ahogy azt én előre kitaláltam. Az enyhén szédülő fejemet fogva sétáltam oda a parton álldogáló Zoehoz.
- Vannak halottak? – kérdeztem morcosan a halántékomat dörzsölgetve. Igazából nem gondoltam volna, hogy 19 évesen valami hülye szigetre zuhanok egy repülőgéppel egy csapat középiskolás társaságában. Aztán ki tudja, mikor vagy egyáltalán meg e találnak minket… Csak úgy csendben azért megjegyezném, hogy semmi kedvem ősembereset játszani határozatlan ideig. Fantasztikus. Levetettem magam a puha homokba. De legalább ez a hely hasonlít Ausztráliához és ez egy kicsit megnyugtat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése