Mess
- Brávó, brávó és még egyszer brávó. Fantasztikus előadás. - Tapsoltam ,azért kissé unottan ,de azért megtettem. Sétáltam oda Brendon mellé ,akit éppen most oltott le az én úgymond jó kis ismerősöm, mert azért barátnak nem mondanám., Nekem nincsenek barátaim-. De nem is lesznek, senkiben nem bízok meg és ez így van rendjén. - Van valami ebben a Zoeban. Valami tüzes. Nem gondolod? De csak úgy szólok ,hogy mindenben igaza volt. Komolyan szánalmasak vagytok, a hülye kis ringyó hugicáddal együtt. - Hát igen ,nem is olyan régen egész jól elbeszélgettem Breddel, de akkor még nem tudtam róla egyes dolgokat. Persze én nem szólok bele. Éppenséggel tökéletesen hidegen hagy. - Bocs ,de mivel nincs kedvem egy egy éjszakás kalandhoz ezért. Szóka... - Hagytam ott egy intéssel.
- Te Zoe, gondolkoztam, igen azt is tudok... Na szóval gondolkoztam és rájöttem ,hogy nem érdekel ,melyik púpos, divat katasztrófába szenvedő libát hozom szégyenbe, szóval jelentkeznék. De előre szólok nem leszek ,se kedves, se megértő. Mert az nem az én reszortom. Kő kemény vagyok és velem nem lehet versenyezni. Vagy mondjam úgy ,hogy aki ellenem van az csak vesztes lehet? Na ha mindig áll az alkud, ami biztosan áll ,mert innen el nem megyek amíg fel nem írsz, akkor innentől te vagy az idióta zsűritag akit le kell nyűgöznöm. - Hát igen ,semmi kímélet és semmi. Éppen eleget szenvedtem mostanában. Majdnem másfél órát egy undorító, koszos , patká.... Jó inkább nem mondom tovább mert rosszul leszek, cellában voltam. Hallatlan. - Zoe ,hozzád beszélek az Istenit! - Integettem neki a szeme előtt. Mi az ,hogy nem rám figyel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése