Nathaniel & Zoe

- Na idefigyelj - vettem egy mély levegőt és magam köré fontam karjaimat mielőtt megtaláltam volna pofozni ezt a szemétládát. - Amarilla Darwin nem egy szent. Nagyon jól tudom róla, hogy milyen ügyekbe bonyolódik bele. Ismerem, mint a tenyeremet. De ne mond, hogy te bármennyivel is jobb vagy nála, mert Brendon, bármennyire is titkolod amit tettél, megtörtént. Nem tehetek róla, hogy egy gyáva féreg vagy, aki nem meri kinyitni a száját és férfiasan bevallani, hogy igen, Ő is meg volt. Hiszen nem erre mentek? Minden pasinak egy a fontos. Hogy minnél több csajt döntsön meg élete során. Hát, te elmondhatod, hogy a saját húgod is meg volt. Ezt Amerikában díjaznák is, de itt megvetik. Na mit mondassz Brendon? Nem kell hazudnod, megbízható forrásból tudom, hogy meg volt neked Amarilla. És a húgod is elmondta. Ne mond nekem, hogy képes lenne ilyet kitalálni - üvöltöttem Brendonnal és képes lettem volna felpofozni és addig ütni amíg lélegzik. - És igen, nagyon jól ismerlek. Ahogy mondod, képes lennél bármit megtenni, ha túl sokat innál. Csodálom, hogy még az elsőseinket nem döntötted meg. Vagy tévedek? Szerintem arról kellene inkább listát írnod, hogy kiket fektettél meg. Nem arról, hogy kiket nem kaptál meg, mert azt egy kezeden megtudod számolni. Nem értem miért kell a húgodat így lehordani... - kiabáltam még mindig indulatosan, és kijelentésére nem bírtam tovább és egy hatalmasat kevertem le neki. - Szánalmas vagy. Vedd már észre magad - rángattam meg ingjét, majd elfordultam, hogy egy kicsit lenyugodjak. Mindják felrobbanok a dühtől. Nagyon elegem van most egy életre Brendonból.
- Hozzám ne merj érni. Soha, soha - löktem el kezét, majd kirohantam a partra, ahol Nate-et, Illát és Christ pillantottam meg. Mára minden hímegyedből elegem volt. Az összes egyforma. Nem leszek soha többé szerelmes. Nincs az az isten, hogy egy ilyen nagyon idióta mégegyszer meghódítson.

- Jobban vagy? - kérdeztem Amarillát, majd próbáltam barátságos mosolyt erőltetni arcomra, de legszívesebben sírva fakadtam volna. Félénken pillantottam fel Nate-re. Nem tudtam mennyire fog haragudni Illára.
- Nem érdekel Amarilla. Nem akarom, hogy mégegyszer a tárgyaim közelébe menj. Nem is kell beszélnünk - vetette oda undokul a srác, de még mielőtt újabb bunkó szavakat ejthetett volna ki oldalba könyököltem és megróvóan néztem fel rá.
- Vagyis... nem tudom, hogy mikor fogom ezt megbocsátani, de... csak egy... csak egy... - szemforgatva fejeztem be Nate mondatát. - Csak egy deszka volt.
- Most pedig, hogy mindenkinek sikerült megnyugodnia... - kivéve engem. - Folytathatnánk a válogatást, mert soha nem lesznek meg a modelleim. Ekkor Brendon is mellénk ért, akire csak egy gyilkos pillantást vetettem.
- Nate, Brendon, titeket pedig meg kérlek arra, hogy menjetek fel a színpadra. Kíváncsi vagyok valamire - mondtam keményen, ugyanis kérésem sokkal inkább hangzott parancsnak, mint kérésnek.
- Nagyon jó, mind a ketten szerepelni fogtok - mondtam gúnyos vigyorral. Nem érdekelt a nyafogásuk, semmi kifogással nem tudtak meghatni. Ők ezt nem akarták csinálni én viszont ennyi megaláztatást nem akartam elviselni tőlük.