Massie

Mess

A végén azért úgy döntöttem ,hogy mégsem leszek olyan szemét ,hogy úgy hagytam az ágyakat. Nem az ébresztett rá amiket ez a két hülye összehordott. Jajj felrakott önkéntesnek ,komolyan de gyerekes. Egyetlen telefon apámnak és meg is oldom az egészet. Szóval csak azért pakoltam vissza mindent ,hogy ne mondhassák azt ,hogy szemét vagyok. Habár már mindenki ezt gondolja. Persze ,mert a Darwinok rosszabbak mint az újságok. Pletykálkodós kis férgek.

- Na tessék minden kész van. Mehettek ,de ne higgyétek ,hogy valaha is egyen ragúak leszünk. - Vetettem nekik, még szép ,hogy örökké én leszek a főnök. Jó tudom ez a hülye felsőbbrendűség meg a többi, de ez akkor is így van.

- Na jó akkor most beszélgetünk. - Léptem be Brendon elé. - Figyelj nekem mindegy mit gondolsz rólam, nm ismersz és csak olyan vagy mint a húgod. Nem értem meg ,mert nem lehet. De figyelmeztetlek ,hogy az a nap lesz életed utolsó napja amikor még egyszer nyilvánosan akár egyszer nem úgy beszélsz ahogy elvárom.. És ezt nem hülyeségből mondom. Tudod kicsi a bors de erős. - Ja, nagyon erős ,főleg hozzá képest. Jujj ,de utálom, gyűlölöm, mindennél jobban... szeretem. Fúj ,dehogy is. Na én se vagyok normális. Ez csak egy hülye patkány...