Nathaniel

Én nem megyek börtönbe! Milyen fényt vetne ez rám? Engem senki nem vihet börtönbe.

- Áruló - sziszegtem a férfi arcába, akivel valamelyik este már találkoztam. Mikor rám tette a bilincset, már csak büszkén felszegtem álamat és hagytam, hogy kivigyen az autójáig. Még nagyon megkeserüli, hogy engem, Nathaniel Hemsworth-öt bevitte a sittre. Meg fogja keserülni ez a nyomoronc. Az egész rendőr bagázs. Csak beszéljek apámmal. Olyan balhét csap, hogy az össze rendőr fejét fogva fog menekülni egészen az Északi-Sarkig. Nem fenyegetőzök. Majd az ügyvédem megteszi, meg apámé. Az összes rendőr visszamehet az óvódába. Még hogy én drogoztam. Ez teljesen megbuggyant. Életembe nem vettem még a kezembe se. Másért nem vihet be. 

- Magamtól is be tudok ülni, maga seggfej - löktem le magamról a kezét, majd beültem a kocsiba és mereven kibámultam az ablakon. Gyűlölöm az összerendőrt. Hogy lehetnek ekkora szemétládák?

- Pontosan az én barátnőm. Maga még a szemét se merje rá emelni - üvöltöttem magamból kikelve. - Ha meg tudom, hogy egy ujjal is hozz nyúlt, magának egyszer és mindenkorra vége. Nem viccelek. Ő csak az enyém. Nem nyúlhat hozzá - idegességemben már nem láttam, hogy merre megyünk, vagy hogy mit csinálok, így azt se vettem észre, hogy már rég maga után vonszol a cellához, aminek az ajtaját rövid időn belül rám is csapta.

- Rohadt zsaru. Csak kerüljek ki innen, magának vége van - kiabáltam kipirult arccal és vérben forgó szemekkel. Ingerülten fordultam hátra és vágtam egyet öklömmel a falba. Remek még ez is eltörik, akkor ráfogom a zsarura, hogy ártatlan embert bántalmazott. Sajnos nem tört el. Nem baj, még párszor belevágok ebbe a rohadt falba és máris mehetek a kórházba. De legalább el innen. Ahogy zihlálva hátra néztem, Sebastiannal és Brendonnal találtam szembe magam. 

- Sebastian, mi az istent műveltél már megint? Ez a seggfej rendőr engem is behozott. Így nem tarthatom szemmel - mondtam csüggedten, majd hátamat neki vetettem a falnak és szemeimet keményen a srácéba fúrtam.