Minek piszkoljam be a kezem, ha más megteszi helyettem? De az biztos, hogy Sebastian ezt még kamatostúl visszakapja. Hogy lehetett ennyire undorító? Vigyorogva figyeltem ahogy a lányok egyenként felvonulnak Tim előtt és lekevernek neki egy-egy pofont, vagy éppen egy hatalmas fával ütni kezdik. Minden bizonnyal ez a legfájdalmasabb. De mennyire megérdemli.
- Sebastian szétszednek a nők - nevettem fel gúnyosan, majd figyeltem Amarillát, aki éppen ebben a percben nyomta a kezembe Massie egyik mázsás bőröndjét.
- Most én ezzel mégis mit kezdjek? Nem Massie volt a hibás, hanem az a nagyon féleszű seggfej. Ott - biccentettem Sebastian felé, majd visszadobtam a földre a bőröndöt. No fene. Ez a szemétláda zsaru hogy kerül már megint ide?
- Farrel téged még nem tudtak megenni a bogarak? - ráncoltam össze értetlenül a homlokom, majd összefontam magam előtt karjaimat. Azt hiszem, most megyek és visszaalszok. Kikészített ez az utazás. Még szerencse, hogy épségben földet értünk, majdnem mindannyian.
- Ami a tiéd? Tudtommal senki nem jogosított fel itt téged arra, hogy bármit is párancsolhass nekem. Itt nem köt téged se engem a törvény. Itt szabályok nélkül fojthatlak vízbe és vághatom le a nyakad, vagy taníthatlak meg minden nélkül repülni lefelé a hegytetejéről - tagoltam fenyegetően a szavakat, majd egyre közelebb sétáltam a férfihez.
- Ez - mutattam fel a kezemben lévő fegyvert. - Nálam marad. Itt nekem is pontosan ugyan annyi jogom van hozzá mint neked. Ennyit erről. Oszolj Farrel - köptem gúnyosan, majd visszaültem a tűz mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése