Massie

Mess

Na ez meg minek jön? Szerintem senki sem hívta, őt aztán pláne nem. Ő úgy is mindig csak beszólni tud. Semmi mást. Egy hülye görény semmi több. Csak futottam minél beljebb. De a földre zuhantam. Átkozott magassarkú, ezt is belevágom a tengerbe Mirácskával együtt. Elegem van mindenből.
- Látnod sem kéne így. Senkinek. Megaláztak, érted? Engem... - Töröltem le könnyeim ,szerencse ,hogy vízálló festéket használok. Jól esett ölelése ,de nem érdekelt. Megalázott, mindenki látta és örökké emlékezni fognak rá. Hülye ribanc,

Átöltöztem, vagyis levettem pólómat és Bred kabátját vettem magamra. De még mindig nem hiszem el ezt az egészet. Jó lenne már valaki felébresztene ,hogy visszaértünk Ausztráliába. Most már tényleg itt lenne az ideje.
- Nem érdekel a kioktatásod. Fogd már fel.... - Ripakodtam rá, de ő csak mondta tovább monoton szövegét. Éppen válaszolni akartam volna ,mikor ajkai az enyémekre tapadtak. De szinte fel sem tudtam fogni mi történt már el is vette őket. Legszívesebben megcsókoltam volna, kértem volna ,hogy ne hagyja abba. De nem tettem. Mert egy hülye lib vagyok ,akit nem érdekel már ,csak az ,hogy mikor hogy néz ki.
- Menjünk. - Vetettem neki oda.

Hangtalanul haladtunk. Kínos csend. Direkt nem szólt hozzám, vagy csak azért ,hogy kínossá tegye eme perceket? Titok. Talán az is marad.
- Brendon... - Vetettem oda neki és mikor lenézett rám egy csókot leheltem szájára. Talán hiba volt ,de meg tettem. Talán idióta vagyok, de felvállalom. Talán tetszik, de büszke vagyok rá.

- Ugye tudod ,hogy ez titok? - Haraptam meg alsó ajkam. - Ami pedig azt illeti... - Emeltem égre tekintetem. - Nem felejtheted el soha. - Néztem le rá és mosolyra húztam szám. Én Massie Block, talán kedves is tudok lenni...