Nathaniel

Figyeltem, ahogy Viviana elbotorkál a hűtőig, majd ügyetlenkedve de kivesz két ásványvízet. Nem hiszem, hogy kettőből fog egyszerre inni. Na, jó. Minden bunkó imidzsem oda lesz. Az nem lehet. Lehet, hogy jobb lett volna, ha hagyom, hogy lezúduljon. Hogy egyszerűen kiröhögjék. Valami azonban még is arra késztetett, hogy segítsek neki. Vonzott az illata. De nem értettem magam. Hiszen, nem vagyok szerelmes. Belé nem. De valami olyat mozgatott meg bennem, amit talán eddig egyetlen lánynak sikerült. Talán Viviana lesz az, aki majd átsegít ezen az időszakon. De én nem akarok tőle semmit. Hiszen ki ő? Egy hülye ribanc az iskolából. De akkor miért vetettem utána magam. Hagynom kellett volna. Teljesen össze vagyok zavarodva.
- Köszi - kaptam ki az ásványvízet a kezéből, majd a felét ki is ittam. Te jó ég, valami nagyon nincs rendben velem. Igazán Viviana is leléphetne, mert nem tudok másra koncentrálni, csak az ajkaira. Viviana menj el,mielőtt hülyeséget csinálok... gyerünk Viviana, most fordíts hátat és húzz végre el. Nem hallod? Hogy is hallanád, mikor nem vagy gondolat olvasó. Nem leszek bolond. Így nem lehet felejteni és ez így semmire nem lesz jó. Egy csaj, Niel csak egy hisztis csaj, aki szokásához híven rosszkor volt rossz helyen. Így van. Ez a tökéletes magyarázat.
- Nem ismerem anyádat, de hogy Briannának nem fog tetszeni a produkciónk, az egészen biztos. Reménykedjünk abban, hogy valaki nagyobbat fog égni nálunk és akkor nem mi kerülünk a címlapra - mondtam vigyorogva, majd kiittam a maradék ásványvízet, aztán a műanyag palackkal rácsaptam a lány fenekére. - Gyakrabban kellene szoknyát hordanod, mert... - Igen, Nathaniel, most mész és összeragasztod a szádat. Mit akarok tőle?