- Nem, nem… jól vagyok. – azt hiszem. Nem, nem vagyok jól a fenébe is! Megbolondultam. Én..én..én… Mi volt az az érzés az előbb a színpadon? Nem értem… Remegni kezdett a gyomrom, amikor hozzám ért és, és, és… Miért gyengült el a térdem, amikor a szemébe néztem? Miért?! Kétségbeesetten rogytam le a székre. Nem mertem Hemsworth felé pillantani. Remegő kézzel kotortam elő a mögöttem álló hűtőből egy üveg vizet. Már épp csuktam volna be a hűtő ajtaját, de aztán csak úgy ösztönösen kiemeltem egy másik palackot is, amit a srác felé nyújtottam. Mióta vagyok én ilyen figyelmes vele? Nem értem. Nem értek semmit. Ez annyira… szokatlan. Nem a legjobb érzés, hogy elakad a lélegzeted attól, akit ki nem állhatsz. Azt hiszem, ki nem állhatom… Persze, hogy utálom! Hiszen folyamatosan csak keresztbe tesz nekem. Így van! Semmi pozitív érzésem nincs Hemsworth felé. Nincs, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs és nem is lesz! Nem, nem, nem , nem, nem!
- Remélem anyám nem vette észre ezt a kis botlást és az improvizációt. – szólaltam meg szokatlanul vékony hangon. Jézusom… Ez nagyon gáz. Legszívesebben felpofoztam volna magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése