Seabastian & Massie

Tim & Mess

Hála égnek mindenki elaludt. Ami pedig a lábamat illeti az is egész jól van, habár a farmerom csupa vér lett. Nem is érdekel. Jól van utálom ezt a hülye zsernyák faszfejt. Inkább elmegyek sétálni.

Ahogy sétáltam egyszer csak egy gödörbe léptem ,vagy nem is gödörbe, mert ahol gatyám fel volt tűrve ,és bokámat valami nyálka verdeste. Kihúztam. Fúj ,de undorító. Mintha takony lenne. Fúj. Na jó akkor itt az ideje ,hogy kicsit visszavágjunk ezeknek a jómódú kis majmoknak akik azt képzelik övék a világ. Akik tisztára olyan gondolkodásúak mint én. Hát ne legyenek. Rám senki sem hasonlíthat.

- Na, segítesz nekem ,mint a régi szép időkben?- Keltettem fel halkan Massiet. Lehet jobban jártam volna ha valaki mást keltek fel ,mert ő már kétség kívül nem az a belevaló kislány mint régen. De őt nem bántanám már azért se ,mert rokon. Két embert pedig nem hagyhatok tisztán elég egy is.
- Mi a bajod? - Nyitotta ki szemeit.
- Megleckéztetjük őket mit szólsz? Találtam valami takonyféle izét. Azzal szépen kidíszítjük őket. - Mosolyogtam a lányra. Na szerintem benne lesz ,ha köcsögségről van szó.
- Oké, de akkor add ide a pólód, az én ruhám mégse lehet olyan. - Jó levettem, de várjunk csak... Nekem csak egyetlen pólóm van ,neki meg két bőröndnyi ruhája, akkor mért az enyémet kell összekoszolnia? Na mindegy leszarom majd ki lesz mosva. Elvégre víz az van.

Mindenkit beterített a nyálkás vacak amivel telepakoltuk őket. És csoda folytán senki sem kelt fel. Feltűrt gatyámmal félmeztelenen vigyorogtam , Massie pedig épp undorodva mosta le magáról a nyunyát. Hát igen. Nehogy azt higgye ,hogy elviszem az ő munkájáért is a balhét.
- Jó reggelt! - Üvöltöttem fel hangosan ,hogy mindenki felkeljen. Habár még mindig kuka sötét volt és órám csak 10 órát jelzett ,de akkor is keljenek csak fel. 4 zseblámpa és egy tábortűz világossága csak elég lesz ahhoz ,hogy meglássák milyen ocsmány fos van rajzuk. De én nem tőlük féltem, hanem Massietól akinek el sem mertem képzelni arcát. Hát igen, lebuktattam...