2010. október 22., péntek

Sebastian

Tim

Hogy én milyen szemét vagyok. De azért tökéletes helye van a vízben. Ami azt illeti ő lehet ,hogy nem így látja ,de az nem érdekel senkit. Vagyis csak őt. De engem baromira hidegen hagy. Végre feljött.
- Jééé, te még élsz. - Húztam mosolyra a számat. Erre lenyomott. Hát végül is hagytam neki, mert soha nem nyomott volna le ,ha nem hagytam volna. A lányok nagy hátránya és a fiúk oltári nagy öröme.

Megborzoltam vizes, eddig fejemre tapadó tincseim, hogy nézzenek is ki valahogy, aztán lenéztem magamra. Fehér pólóm majdnem teljesen átlátszott, nagyon menő. De nem baj majd csak találkozunk jó kis csajokkal . Persze akik megőrülnek értem.
- Ugyan kicsim... Bredre ezek közül a felsorolások közül semmi sem illik. Mellesleg elhiheted ,hogy hidegen hagy. Haverok vagyunk vili? - akkor se fog menni. Próbálkozhat. Hiába szép ,nem fogok féltékenykedni ,amúgy se több egy jó kis barátnál ,aki nem a legrosszabb az ágyba. Azt ne várja ,hogy én valaha is beszámoljak neki az életemről, vagyis hát a kalandos részéről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése