- Mi van tudtommal barátok vagyunk, hagytad, volna hogy megerőszakoljanak? Hát te sem vagy normális... - Mondtam kicsit mérges durcás hangon, majd eszembe jutott a jelenet és megremegtem. A sós víz illata egyszerüen lenyugtatott, majd beszélgettünk továbbra is. Elvigyorogtam amikor kijelentette hogy ő nem olyan.. Na igen. Mit szólna az apám, hogyha megtudná mi történt? Ledöbenne és ide küldeni Justint a helyes és jó képű biztonsági őrömet. Ha bár lehet ide hívom magamtól.
- Mi van? Sebastian.. - Kaptam fel a fejem. Ez apámnak sem jött be hiszen pontosan ezért kezdtem el a nyomor negyedekbe járni bulizni meg minden. Pontosan tudja Sebastian, hogy utálom ezt hogy nekem kell megcsinálni. Előjött a régi énem. Oh, te jó ég. - Tudod, hogy miért kerültem ide és azt is tudod, hogy az ellenkezőjét szoktam csinálni annak amit mondanak. Ez most sem fog változni, és bármennyire is igyekezni akarsz nem fog összejönni. Bocsi, még apának sem jött össze az ugráltatás. Senkire nem hatok ennyi. - Fejtettem ki a gondolataimat, a ondatára érthetően... Nem fog érdekelni én akkor is ilyen vagyok. Elmegyek bulizni amikor ő neki segíteni kellene, vagy autó versenyezni nem fog érdekelni. Ha én ilyen vagyok ilyen vagyok nem fog érdekelni.
Hallgattam utána, a mondatát ezen elmsolyodtam, és összekulcsoltuk az ujjainkat.
- Maradjunk annyiban, hogy ifjú leányzó... - Mondtam neki, és elpirultam. Azon kaptam magam, hogy a vállára tesz és, visz be a vízbe.. - Sebastian tegyél le.... nem akarok úszni... - Hűvös van még.. de ekkor bedobott a vízbe. Szerencséje, hogy vízálló sminkem van... különben vége lenne... Amikor felbuktam csak ennyit mondott bocs, én nem szóltam semmit, majd fogtam és a víz alá nyomtam a fejét.
- Kölcsön kenyér vissza jár. - Mondtam pimaszul, majd fogtam magam és elindultam ki a partra ahol a táskámat hagytam. Remélem tudok majd telefonálni Justinnak. Ha bár itt van Brendon is akivel most hát, nem is tudom egyszeri alkalom volt ez az éjszaka, vagy nem is tudom de ma este is találkozok vele..
- Este találkozóm lesz, de, hogy kivel nem mondom el... legyen annyi, hogy egy tökéletes jó képű kedves férfiúval... - Mondtam Sebastiannak, aki végre kijött a partra...
- Mi van? Sebastian.. - Kaptam fel a fejem. Ez apámnak sem jött be hiszen pontosan ezért kezdtem el a nyomor negyedekbe járni bulizni meg minden. Pontosan tudja Sebastian, hogy utálom ezt hogy nekem kell megcsinálni. Előjött a régi énem. Oh, te jó ég. - Tudod, hogy miért kerültem ide és azt is tudod, hogy az ellenkezőjét szoktam csinálni annak amit mondanak. Ez most sem fog változni, és bármennyire is igyekezni akarsz nem fog összejönni. Bocsi, még apának sem jött össze az ugráltatás. Senkire nem hatok ennyi. - Fejtettem ki a gondolataimat, a ondatára érthetően... Nem fog érdekelni én akkor is ilyen vagyok. Elmegyek bulizni amikor ő neki segíteni kellene, vagy autó versenyezni nem fog érdekelni. Ha én ilyen vagyok ilyen vagyok nem fog érdekelni.
Hallgattam utána, a mondatát ezen elmsolyodtam, és összekulcsoltuk az ujjainkat.
- Maradjunk annyiban, hogy ifjú leányzó... - Mondtam neki, és elpirultam. Azon kaptam magam, hogy a vállára tesz és, visz be a vízbe.. - Sebastian tegyél le.... nem akarok úszni... - Hűvös van még.. de ekkor bedobott a vízbe. Szerencséje, hogy vízálló sminkem van... különben vége lenne... Amikor felbuktam csak ennyit mondott bocs, én nem szóltam semmit, majd fogtam és a víz alá nyomtam a fejét.
- Kölcsön kenyér vissza jár. - Mondtam pimaszul, majd fogtam magam és elindultam ki a partra ahol a táskámat hagytam. Remélem tudok majd telefonálni Justinnak. Ha bár itt van Brendon is akivel most hát, nem is tudom egyszeri alkalom volt ez az éjszaka, vagy nem is tudom de ma este is találkozok vele..
- Este találkozóm lesz, de, hogy kivel nem mondom el... legyen annyi, hogy egy tökéletes jó képű kedves férfiúval... - Mondtam Sebastiannak, aki végre kijött a partra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése