2010. október 21., csütörtök

Sebastian

Tim

- Figyusz cica. Nem te fizetsz nekem a természetbe, hanem én teszek neked óriási szívességet ,hogy egyáltalán szóba állok veled. Figyelj én vagyok elvégre a világegyetem legjobb pasija szóval csitt ,aztán majd megbesz a dolgokat. - Kacsintottam a lánynak miközben levettem papucsom.
- Elérzékenyülök? Hát, te sem vagy normális. Nehogy elképzeld ,hogy apád itt hálálkodik én meg bőgök a tisztelettől. Most komolyan ,normális vagy? Ilyenre még gondolni is bűn ,de most komolyan. Mondom majd meglátom mit is fogsz te csinálni. - Még mindig az tűnik a legjobb megoldásnak ,ha a kis csajt össze vissza ugráltatom. Nem is akármeddig, élete végéig, az talán elég lesz. De még lehet halála után is. Elvégre én vagyok a kedves,okos, helyes és tökéletes hős aki megmentette. Hát fehér lovam nincs ,de szőke hajam az van. Szóval itt is kettőből egy. Közbe meg ugye van 3 kocsim szóval kettőből 10. Na ennyi. Mondom tökéletesebb a tökéletesnél.
- Nem tom miért rúgták ki, én akkor még új voltam ,a nagybátyám meg nem avatott be ilyenekbe. - Vontam vállat és leültem az egyik piros napozóágyra.
- Örülök azért annak ,hogy végre nő vagy. Vagyis még nem teljesen. - Kulcsoltam ujjaimat az ő ujjai közé, közben szemeimet kidüllesztve számat haltátogásra nyitáltam.

- Ja ,hát úgy fogsz ugrani ahogy én fütyülök ,szerintem nagyon egyszerű lesz. Bele se kell tanulnod. - Hagytam abba a bohóckodást. Majd egy laza mozdulattal vállamra kaptam és a tenger felé vittem. Teljesen bevittem addig ,amíg térdemig érő sötétzöld, fehér hawaii mintájú nadrágom alját ,nem kezdték el verdesni a mélykék hullámok és ott egy újabb laza mozdulattal a vízbe ejtettem.
- Bocs. Mardosott a kényszer. - Nyomtam még bele akkor is mikor végre felbukott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése